A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
176 CSÁNGÓ NÉPMESE: SZENT PÉTER ÉS A KATONA Mikor Krisztus és Szent Péter még jártak a földön, Szent Péter gyalázta a katonát, hogy milyen rossz a katona. No de azt mondja Krisztus Urunk: — Ejváltoztatlak, hogy léssz egy koldus. És tudom, hogy a katonának csak három krajczárja van, és menj, és kérj tölle alamizsnát. Ügy es lett. Szent Péter egyszerre ott termett. Koldus lett, csak egy falába volt, és odaáll a katona elé és kér egy alamizsnát. A katona megnézi és azt mondja: — Aj, csak három krajczárom van a lelkem alatt, de én egészséges ember vagyok, ha dolgozom, szerzek. De te, félszeg, nyomorék vagy. Ne egy krajczár! Elveszi Páter a keréczárt, megköszöni és élményén Krisztus Urunkhoz. — No — azt mondja Krisztus Urunk — nem kaptál-é valamit Péter? — Igen, azt mondta, hogy nyomorék, félszeg vagyok, adott egy keréczárt. — No menj el, és kérjed a mást es. Most úgy teszem, hogy a fél szemedre vak léssz. Ügy es lett. Szent Péter ott termett egyszeribe mint vak koldus. Odaáll a katona elébe és kér egy kicsi alamizsnát. — Isten előtt panasz ne legyen, de még egy koldusnak adtam egy keréczárt. Te vak vagy, neked es vetek egyet. Marad még egy, de nem baj. Odamenyen Szent Péter megint Krisztus Urunkhoz, és Krisztus Urunk kérdi, hogy adott-é még valamit a katona. Azt mondja Szent Péter, hogy adott még egy keréczárt. — Most ujan koldusnak hagylak, hogy egy karod sem lesz. Ott termett megint Péter a katona előtt, kéri az alamizsnát. A katona megcsaffargatja a fejét: — Isten panaszként ne vegye, de volt három keréczárom. Kettőt mán odaadtam két félszeg koldusnak, a harmadikat neked adom. Odaadta ezt es, de mind Péternek. S Péter visszamenyen Krisztus Urunkhoz, s mondja, hogy megadta a harmadik keréczárt es a katona. Azt mondja Krisztus Urunk: — Látod, milyen jószívű a katona? No most menjünk elejébe és a három keréczárért, a mit kér, azt adunk neki. No oda es ment Krisztus Urunk Szent Péterrel és azt mondja neki: — A három keréczárért, hogy ujan jószívű voltál, a mit kérsz, azt adok. A katona nagyon pipás volt, hát azt kérte, hogy az első keréczárért adjon neki olyan pipás zacskót, hogy abból sose fogyjon el. Szent Péter eleget súgta, hogy: Kérjél lélekidves- séget! - de a katona méges csak a pipás zacskót kérte. — Hát a második keréczárért mit adjak? Szent Péter most es súgta: Kérjél lélekidvességet! — de a katona részeges volt, és azt kérte a második keréczárért, hogy ujan palaczkót adjon, hogy abból a pálinka soha ki ne fogyjon. Megadta Krisztus Urunk azt es a katonának. — Hát a harmadikért mit adjak? — mondja Krisztus Urunk. Most kért egy zsákot és egy botot. Ha akarja, az ellenségei bújjanak bé, s ha azt mondja: üssed boti— a bot csak üsse, verje. Szent Péter most es súgta, de csak azt kérte. Mind a hármat megadta Krisztus Urunk, és élményén egy faluba (t.i. a katona). Szállást keres, és bémenyen a kórcsomába és kéri a kórcsomárost, hogy engedje meg, hogy háljon az éjjel. Azt mondja a kórcsomáros: — Én szüvessen megengedem, de ide az ördögök járnak éjjel, és itt nem
