A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
keit valamikor éppen Emmaus ünnepén eresztették vissza hazájukba. A szokásnak előttünk ismert legrégibb említése Kiss Ferenc győrvári plébánosnak a vasvári dominikánusokat invitáló levele (1741): régi dicséretes szokás szerént Emmaus itt vagyon számotokra és én — amint tudástok van róla — szívesen töröm meg nektek az utolsó kenyeremet is. Sajátos soproni barokk hagyomány volt, hogy húsvét másnapján a franciskánusok és jezsuiták a korai mise után együttesen mentek növendékeikkel és a híveikkel Bánfaivára és az ünnepi istentiszteletet ott tartották meg. Sümegen a XVIII. század derekán elevenítette föl Padányi Bíró Márton püspök az Emmaus-hagyományt. Mint Darnay Kálmán emlékezik, Somoskert nevezetű gyümölcsösében látta vendégül Emmausra, egy kis testi jóra a híveit. „A hevenyészett sátor alatt a nemesurak, táblabírák együtt szórakoztak a pázsiton tanyázó jobbágyokkal,” A szokás később is élt, de a püspök halála (1762) után az ökörsütés már elmaradt, és így lacikonyhások látták vendégül a népet» komédiások is voltak. A sümegiek ma már a hírére sem emlékeznek. Szintén a barokk időkből örökítette meg Dugonics András a budai, tavaszi népünneppé vált hagyományt: „A Magyaroknak ama játékos beszédgyekről híres szent Gell ér högye, hogy itt a boszorkány ok gyülekezetei tartanak minden éjszaka. Híres mostanában arról is, hogy minden esztendőben, húsvétnak második napján délután Pestnek és Budának lakosi temérdek nagy csoporttal fel szoknak menni, amint ők szokták mondani: Emausra. Pattogtatják a puskaport, elnézik a világot, kibeszélik magokat, esznek-isznak, ha van mit, végtére haza széllyelednek.” A múlt század közepén még virágjában volt az a kecskeméti szokás, hogy a nép húsvét másnapján a város szélén álló Mária-kápolnához vonult ki, ahol mulatsággal, vendégeskedéssel, játékkal, lóversennyel töltötte el az időt. A hagyományban különösen a lófuttatást tartjuk jelentősnek. Ez ugyanis bizonysága, hogy a lovon való húsvéti határkerülés a magyar népnél is járta. Ennek már csak külföldi, illetőleg hazai, de nem magyar párhuzamait ismerjük. D 158 ÚJ PAPI SÍROK... ÖVEGES JÓZSEF, (1895-1979). — Bámulatos leleményességgel és ötletgazdagsággal tudta a fizika legnehezebb fogalmait is egyszerűvé és világossá tenni, tanítványai érdeklődését felkelteni és képzeletüket lendületbe hozni. A piarista paptanár híre kezdett túlnőni a piarista középiskolák keretein. Fizika-tankönyvei, tudomány—népszerűsítő előadásai, cikkei és könyvei révén ismertté lett a diákok, a nevelők és a tudomány művelői előtt egyaránt. Nyugalomba vonulása után a kegyes—tanítórendi osztálytermet a TV képernyőjével cserélte fel. Tizenkét éven át tartott fizikaóra-sorozatot az egész országnak. 255 előadással szerepelt a rádióban. ,.Milliók szívéhez akartam és akarom közelvinni a tudományt." így valósította meg egy hosszú, munkában eltelt életen át a „kegyes iskolák" célkitűzését: a „jámborsággal és tudományokkal" végzett népnevelést. — □
