A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-04-01 / 4. szám

150

3) A mai evangélium arra is int és tanít minket, hogy számoljunk a hit próbáival, megpróbáltatásaival is. Isten felismerése mindig kegyelem, de elfogadása döntésünktől is függ. Isten kegyelmét ebben az életben nem lehet végérvényesen birtokolnunk. De még bukásaink és tagadásaink, bizonytalanságaink és ingadozásaink is hitünk megerősödésére, Jézussal való kapcsolataink megszilárdítására vezethetnek és a mi hitünk gyengeségének megtapasztalása tanít meg arra, hogyan lehetünk mások hitének támaszai.

4) Végül a mai evangélium megsejtteti és érezteti velünk, hogy nem az hisz, aki akar, hanem akinek Isten irgalma és kegyelme megadja. A hit Isten nagy ajándéka, amellyel magával jegyez el minket.

BOLDOGOK, AKIK BÁR SZEMMEL NEM LÁTTÁK JÉZUST, MÉGIS HISZNEK BENNE.

Cser László

HÚSVÉT DÉLELŐTT

Könnyes az ég, eső csepeg, nedves az ablakod,

mint meghatott szem előtt a szemüveg. Csendes az éj. A sírok lezárva.

Nem zokog

senkise már. Elvégeztetett.

Jézus, lezárva hallgat a sírod.

Az éj nem tudja még, hogy messziről a hajnal int, ideköszön.

Még halott az, majd aztán tör át

bús sötétjén az igaz öröm.

Belső feszültség nyitja majd a sírt.

Fehérruhás reggel—ember

mondja ki majd a hírt: nincs itt, fölkelt, föltámadott! Húsvét dele immár onnan int:

Jézus előre ment és minden zárat fölnyitott.

Szívében él az összes meghívott.