A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-03-01 / 3. szám

mit mondok?

Hallod,

ANYU HANGOSAN ÍGY PÖRÖL:

Nézd, az új nadrágod! Már ezen is egy szakadás! Hát hányszor mondja neked az ember, hogy vigyázz a holmidra! Talán azt hiszed, hogy édesapád zsákkal hozza a hónap végén a pénzt!? Ez már a harmadik nadrág, amit ronggyá tépsz. Legközelebb, amikor apáddal és húgoddal elmegyünk hazulról, bent maradsz és egy lépést sem mehetsz. Nem lehet mások szeme elé kerülni veled, olyan ágrólszakadt vagy! De te evvel nem törődöl.. Most is csak pofákat vágsz. Mars a szobádba! Csak jöjjön haza apád, majd ő megmagyarázza neked, amit nem akarsz megérteni. Mert veled nem lehet értelmesen beszélni, süket vagy a jó szóra, veled csak ordítani lehet. Látod, Húgi vigyáz a ruhájára és ha valamiért kikap, nem vág nekem pofákat. Hallod egyáltalán, amit mondok?!

Péter így morfondírozik magában:

Hatalmas ég, milyen hólapátolás egy nyavalyás lukért! Ha még hosszú, nagy repedés lenne, szétágazó szakadásokkal, mint a Duna- Tisza mellékfolyói! De miért is kell neki mindent észrevennie! Vigyázni akartam, a nyavalya vette észre azt a csonkolt ágat. Nem is volt igazi ág, csak amolyan kiálló bütyök, talán a cincérek hegyezték ki. De miért is nem vette meg nekem a farmert! Hogy az nem úri gyereknek való. De ki akar úri gyerek lenni! Én nem, hiszen ma már nincsenek is úri gyerekek a világon. Mit, hogy nem mehetek ki a házból? Ez az emberi szabadság jogtalan korlátozása. A Biztonsági Tanácshoz fellebezek. Jó, bezárnak, nézhetem a négy falat. A szőnyeget, amelyre nem szabad csak harisnyában lépni, a fehér ajtókat, amelyekhez csak tiszta kézzel szabad nyúlni, akkor is csak a kilincshez, mert mindég meglátszik az ujjam nyoma. Vagy reggeltől estig kezet mossak? Majd oda állok a vitrin elé és nézem a sok ezüst, meg porcelán vacakot: milyen jó lenne a nagy kalapáccsal török indulót kiverni az aranykék szegélyű csészéken. Mit kell törődni avval, hogy mit gondolnak az emberek. Csak jöjjön haza apu, majd átejtem a kérdéssel, hogy mi a különbség a „Mű toprongy" meg az „ál toprongy" között. Vettük volna meg azt a rojtos farmert, akkor mindenki láthatná, hogy „mű toprongyot" viselek. Senki sem gondolná, hogy „ál toprongy''. Ha majd először ülök farmerben a „mese Porsch" volánja mellé, akkor lesz a farmerből „ál toprongy". De miért kell velem mindenkinek kiabálnia. Meg hogy a Húgi!