A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
131 teri hivatásnak is az Egyházban, hogy Krisztus erejében részesülve a világ végéig őrzője legyen az Egyház egységének és hite szilárdságának. Ezért hitte már az ókor egyháza, hogy a péteri hivatás nem ért véget Szent Péter halálával. Hivatalának örökösei a római pápák, annak a városnak püspökei, ahol utolsó éveiben vezette az Egyházat. Krisztus a világ végéig hathatósan támogatja küldötteit, és a krisztusi új szövetséget Isten feltétlen hűsége őrzi. Ezért biztosak lehetünk, hogy amikor az egész világ püspöki testületé vagy a pápa mint e testület feje ünnepélyesen kihirdet egy hittételt (dogmát), akkor ez feltétlenül igaz. Természetesen nem saját fejük után teszik ezt, hanem a Krisztusban végpontjához érkezett isteni kinyilatkoztatás alapján. Az ilyen ünnepélyes hittétel-kihirdetés nagyon ritka: leginkább olyankor történik, amikor valami veszedelmes tévtanítás elhárítása miatt elkerülhetetlenül szükséges. Azt is tudjuk, hogy a pápának és a vele egységben lévő püspöki testületnek ez a csalatkozhatatlansága csak a hit és erkölcs területére vonatkozik, nem pedig tudományos vagy közéleti dolgokra. A jó katolikus mindenesetre kegyelettel, szeretettel hallgat a Szentatyának és püspökének megynilvánulásaira. De az Egyház mindennapi életében ezeknél a rendkívüli eseményeknél nagyobb szerepet játszik a püspökök, papok vasárnapi prédikációja, hitoktatása, lelkivezetése stb. Ilyen feladatok ellátásakor persze kitűnnek a papok emberi gyarlóságai és korlátái is; mégis: amit az egész Egyház pásztorai egy szívvel, egy lélekkel, mint a krisztusi evangélium lényegét hirdetnek az egész világon, az - a Szentlélek jóvoltából - ma is hűségesen közvetíti nekünk Krisztus szavát. A múltban pápák, püspökök, papok nem egyszer — Krisztus intése (Mt 20, 25-28) ellenére — életmódjukban és viselkedésükben túlságosan utánozták e világ hatalmasainak és gazdagjainak életét. De napjainkban az isteni gondviselés intézkedése és a Szentlélek ösztönzése arra vezeti az Egyház vezetőit, hogy mindinkább megszívleljék, amit már az első pápa, Szent Péter mondott az akkori papságnak : „Legeltessétek az Istennek rátok bízott nyáját: viseljétek gondját, ne kényszerből, hanem önként, az Isten szándéka szerint: ne haszonlesésből, hanem buzgóságból. Ne uraskodjatok a választottak fölött, hanem legyetek a nyájnak példaképei" (Péter 1. levele 5, 2-3). Manapság a világ legtöbb országában a papi hivatás vállalása már nem anyagi előnyökkel, világi hatalommal jár, hanem készség Krisztus keresztjének hordozására, az Isten országáért és annak igazságáért (Mt 6, 33). Nem könnyű hivatás ma a papé, de érdemes ráadni egy egész életet. Aki úgy érzi, hogy Krisztus erre hívja, tegye csak rá bátran kezét az eke szarvára, vissza ne nézzen (Lk 9,22), és nyomja bele az ekét az Úr szántójába: örök termést érlel munkájával aranykalászba az aratás Ura (Mt 9,38).
