A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-03-01 / 3. szám

nyakamba borult, ölelt, csókolt, csak hogy meg nem fojtott a megindultságtól. Ez volt az első magyar szó, amit Kanadába jötte óta hallott. Férjén kívül nem találkozott senkivel se, olyan messze voltak a többi farmok.”

Ilyen fakunyhós otthonok vendégei voltak a nővérek, amíg a 10-napos, két hetes nyári hittanoktatásokat és elsőáldozási előkészületeket végezték. Próbálták mély, maradandó emlékké tenni a nagy napot. Fehér ruha, de honnan? Volt, amikor a liszteszsákot szabdalták fel hozzá. Egy asszonynak volt még Magyarországról hozott függönye, azt vágták háromfelé, hogy a három elsőál- dozónak fátyla is legyen. Erdei virágból fonták a koszorút. Az idő nem kedvezett, a szentmisét nem lehetett a szabadban megtartani. Szakadt a zápor. Fatus- kókkal elkerítették az ágyat, az egyik sarokban volt a család, a másikban a nővér és a gyerekek, a harmadikban a csirkék , mert ilyen esőben azok sem maradhattak kívül, a negyedikben a miséző pap. A létra tétjén a kakas kukorékolt. „De ritkán éreztem még életemben úgy, mint akkor, hogy milyen közel van az Isten és milyen jó hozzánk” - fejezi be a történetet Mária testvér.

Ez a két kis történet betekintést enged a nővérek nyári munkájába. Észak-Saskatchewan, Alberta, Manitoba szétszórt magyarjaiban így tartották ébren a hitet.

Az első kanadai jelölt 1927-ben csatlakozott hozzájuk, példáját nemsokára mások is követték. A nővérek-vezette stockholmi iskola és a nyári kátékéti- kai kurzusok bő termést hoztak: a noviciá tus megtelt jelentkezőkkel. Reginában házat vettek a tanuló rendtagok számára: tanítóknak és szociális gondozóknak készültek. A reginai egyházmegyében a Katolikus Karitász megszervezése Mária testvér - igaz, húsz évvel előbb benyújtott - tervei alapján indult meg. A város katolikus iskoláiban tíz nővér tanított, és a katolikus iskolaszék kérésére napközi otthont nyitottak.

MONTREALBAN a depresszió napjaiban napközi otthont nyitottak, és a férjük-elhagyta anyákat segítették. A Katolikus Karitász vezetőjének segítségével megszervezték két előkelő leányintézetben, hogy egy-egy leány vállalja el egy magyar család felkarolását, segítsék munka és lakás keresésében, szombaton vigyék el nekik a vasárnapi ebéd anyagát, stb. Egy vegyesnemzetiségű angol iskolában a szegény gyerekek étkeztetését vállalták, öregek és szegények gondozásával foglalkoztak. A magyar egyházközség francia papjának jobbkeze voltak; a templom-vásárlástól a sekrestyéi és irodai munkákig, az egyesületek vezetésétől a családlátogatásig, a hitoktatástól a nyelvtanításig mindenben segítséget nyújtottak.

Kilenc évvel később, 1942-ben a TORONTÓI magyarok angol papja

126