A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
110 kiragadja az embereket a gonosz és a bűn hatalmából és így megkezdi annak a „szenvedő Szolgának” szerepét, akiről Izajás könyvében olvasunk. Arra vár, hogy „válságul odaadja életét” és „sokakért kiontsa vérét, a Szövetség vérét, a bűnök bocsánatára”. Szent János evangéliumában nem annyira a bűnök bocsánatáról beszél, mint inkább arról a Krisztusról, aki azért jött, hogy elvegye a „világ bűnét”. Az egyes eseteken túl észreveszi az azokat létrehozó titokzatos valóságot: azt az Istennel és országával ellenséges hatalmat, amellyel Krisztus szemben találja magát. Ez az ellenségesség mindenek előtt a világosság tudatos elutasításában nyilvánul meg kézzelfoghatóan. A bűnt a sötétség homálya borítja: „A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert cselekedeteik gonoszok voltak”. A bűnös ellenáll a fénynek, mert fél tőle: azért fél, „nehogy nyilvánosságra kerüljenek tettei”. Sőt, „aki gonoszát cselekszik, gyűlöh a világosságot”. Szándékolt és dédelgetett elvakultság ez, mert nem ismeri el magát elvakultnak: „Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy - Mi látunk - s ezért bűnötök megmarad”. Az ilyen elvakultság nem magyarázható mással, mint a Sátán gonosz befolyásával. A bűn csakugyan a Sátán igájába dönt: „Mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek”. Ahogyan a keresztény Isten gyermeke, úgy „aki bűnt követ el, az a Sátántól való, aki a kezdettől fogva bűnös”, és az a Sátán műveit viszi végbe. Művei közül Szent János kettőt emel ki: a gyilkosságot és a hazugságot. E kettőt viszont nem lehet mással magyarázni, mint gyűlölettel. A Sátánnal kapcsolatban a Szentírás féltékenységről is beszél. János nem habozik, hogy ezt gyűlöletnek nevezze. Ahogyan a makacs hitetlen „gyűlöli a világosságot”, ugyanúgy gyűlölik Krisztust ellenségei, vagyis a Sátán által leigázott világ, mindaz, aki elutasítja Krisztust. Ez a gyűlölet vezet el Isten Fiának megöléséig. Ilyen dimenzója van a világ bűnének, amely fölött Jézus győzelmet arat. Ezt azért teheti meg, mert ő bűn nélkül van, „egy” Istennel az ő Atyjával, tiszta „világosság”, „akiben nincs sötétség”, a hazugság, vagy hamisság minden t nyomát nélkülöző igazság és végül főképpen „szeretet”, „mert Isten szeretet, és, ha már életében Jézus szüntelenül szeretett, halála a szeretetnek olyan aktusa lesz, amelynél nagyobbat nem lehet elgondolni, mert ez a szeretet a szeretet „beteljesedése”. így aztán Krisztus halála győzelem „e világ fejedelme fölött”, Jézus ellen nem tehet semmit, őt nvetik ki, mert Jézus legyőzte a világot.
