A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
108 Orbán Miklós: „Én ismerem a bűnt, mely rám mered .. A világirodalomnak is egyik legmegrendítőbb költeménye, de a Zsoltárok Könyvének is mind szerkezetének egységében, mind érzelmi fűtöttségében első helyen álló alkotása az 50. ZSOLTÁR, vagy, ahogyan legtöbbször említik, a MISERERE. Témája az Isten irgalmáért esengő bűntudat. A Biblia szinte minden oldalán beszél arról a valóságról amit mi általában bűnnek szoktunk nevezni. Az ószövetségi Szentírás bűnre vonatkozó kifejezései sokfélék és jobbára az emberi kapcsolatokra utalnak: mulasztás, méltánytalanság, lázadás, igazságtalanság. A bűn igazi természete azonban az Isten népének történetén keresztül mutatkozik meg. E történetből nemcsak a bűn gonoszsága és dimenziói tárulnak elénk, hanem azt is megtudjuk, hogy a bűn az Isten szeretetével helyezkedik szembe és ez teszi lehetővé irgalmának gyakorlását. Mert az üdvösség története nem más, mint a teremtő Istennek fáradhatatlanul megismételt kísérlete, hogy az embert a bűnből kiragadja. A prófétai irodalom kulcsfogalma a bűn. Amint pusztulásba rohan az az ember, aki önerejéből akar boldogulni, éppen úgy Isten népe is tönkreteszi magát, mihelyt lelép az Isten által kijelölt útról. A bűn tehát úgy jelenik meg, mint igazi és valójában egyetlen akadálya annak,hogy Istennek népére vonatkozó tervei megvalósuljanak; megvalósuljon országa, dicsősége, mely ténylegesen azonos szeretett népének dicsőségével. A próféták igehirdetése jó részben a nép vezetői és maga a nép bűneinek leleplezéséből áll. Innen a bűnök gyakori felsorolása. A bűn a próféták korholó beszédeiben konkrét alakban jelenik meg. Azt is megtudjuk, hogy milyen következményekkel jár az Isten törvényének áthágása: erőszak, rablás, gonosz ítélkezés, hazugság, házasságtörés, hamis eskü, gyükosság, uzsora, megcsúfolt jog, röviden: minden társadalmi rendbontás. A próféták csak azért leplezik le a bűnt és fedik fel súlyosságát, hogy annál hatékonyabban szólíthassanak fel megtérésre. Mert, ha az ember hűtlen is, az Isten mindég hűséges marad. Az ember elutasíthatja az Isten szeretetét, az Isten akkor is szünet nélkül felkínálja ezt a szeretetet. Ameddig csak képes az ember a visszatérésre, Isten sürgeti, hogy térjen vissza. Már most, ha a bűn nem más, mint az Isten szeretetének a visszautasítása, akkor vüágos, hogy csak olyan mértékben törlik el, amilyen mértékben az ember hajlandó lesz az Istent újra szeretni. Mert az Isten maga indul elbitangolt bárányai keresésésre és a bűn magányos nyomorúságában élő embernek „új szívet” ad, „új lelket”. Ez lesz majd az „új szövetség”, amikor a Törvény nem kőtáblákra, hanem az emberi szívekbe lesz bevésve.
