A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
87 perspektívát, ami így számos tudományos (teológiai) könyvben és cikkekben is lecsapódott. A feminista teológia és a nó'mozgalmak napirenden tartják a nők pappászentelésének a kérdését is. Egy tavaly novemberben Balti- more-ban tartott kongresszus a nőnek az egyházban való szerepe és a papi küldetés természetének átvizsgálása szemszögéből közelített a problémához. A konferencia tárgya ”A katolikus nők pappászentelése” volt. Az anglikánok (az Egyesült Államokban: e- piszkopális egyház) új gyakorlata (eddig mintegy 80 nőt szenteltek; egyikük New York-i katedrájukban kanonok) késztette Rómát a nők szentelését visz- szautasító újabb nyilatkozatára. patriarkális vagy felszabadító? Számos előadó mutatott rá, hogy az iparosodás kora még mindig sok pátriárkális vonást mutat fel. Az állami, kereskedelmi és társadalmi intézmények még mindig hátrányos helyzetekbe szorítják a nőket, kizárják őket a döntést meghozó processzusokból és tevékenységüket a magán- vagy karitatív jellegű folyamatokra korlátozzák. Egy gazdasági szakértő az Államok és Kína foglalkozási struktúráját hasonlította össze egymással előadásában és rámutatott, mennyire befolyásolják a női foglalkozásokat a megszokott nevelési folyamatok — akár a kapitalista, akár a marxista rendszerben. Több előadás foglalkozott a nőnek a keresztény vallásban megmutatkozó egyáltalán nem világos rendeltetésével. Mennyire támogatja a keresztény hagyomány a nők háttérbeszorí- tását egyházi és társadalmi vonalon. Idézte az Államok katolikus püspöki karának a nők egyenjogúságával szembenálló alkotmányjogi álláspontját, ki hangsúlyozta a teológiai gondolkodás- mód fonákságait (a hierarchikus rend: Isten-Krisztus-Egyház-férfi-nő; e- gyenló'ségjel a ’’férfi” és az ’’ember” között). Hogyan befolyásolja a pátriárkális kultúra ma is biblikus fogalmainkat az Istenről és az emberről, még a társadalmi berendezkedésről is. A régi, nőellenes álláspontokat teológiai, szociológiai és antropológiai érvekkel cáfolták. De arra is rámutattak, hogy a hagyományban is, a Szentirásban is, Jézus és az Egyház gyakorlatában is ott szerepelnek a felszabadító jellegű elemek. Hivatkoztak Izajásra (49,15), a Bölcsesség-könyvek ó- és újszövetségi teológiai értelmezésére, ahol Isten hol férfi-, hol női tulajdonságokat mutat fel, olykor női szimbólumokba öltözik — ezt ma hozzá kell érteni a megszokott ’’férfi” formulákhoz. Jézus magatartása a nőkkel szemben, az elnyomottak, a szegények, a gyengék mellett való kiállása, követésének és szolgálatának kritériumai, a nők szerepe az ősegyházban: ezek mind olyan e- lemei a keresztény hagyománynak, a- melyekre a feminista teológia támaszkodhat, hogy Isten Népének öntudatára felszabadítóan hasson. Az egész összefügg a liberációs teológiával. A szegények érdekét tekintő szociális mozgalmak az idők jelei, Jézus Lelkének hatóereje nyilatkozik meg bennük. A teológia nem zárkózhat el e mozgalmak jelentőségének kritikus megértése elől, mint ahogy e mozgalmak sem zárkózhatnak el a ke
