A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
76 ismeretek iránt. Az egyesületeknek e- gyik célja is volt a tagok hitéletének állandó továbbfejlesztése. Amikor az e- gyesületeket 1946-ban egy belügyminiszteri rendelettel feloszlatták, a hitbeli érdeklődés továbbra is fennmaradt, de kihúztak alóla minden alapot, amikor az igények kielégítése a magánügy szférájába szorult vissza. A következmény, főként városokban, az lett, jogy a vallás iránt érdeklődő kisközösségek gombamódra szaporodni kezdtek. Baráti körök jöttek össze a Szentírás tanulmányozására, vagy teológiai kérdések átvitatására. A kommunista kormány szemében azonban az ilyen vallási kérdésekkel foglalkozó kis körök államellenes szervezkedés gyanúját vonták magukra. Sok esetben a rendőrséget és a törvényszéket használták az ilyen kisközösségek elleni küzdelemre. Újabb időkben azonban, a reálpolitika jegyében kezdték elfogadni az ilyen vallásos természetű baráti csoportokat és nem tekintették állambiztonságot veszélyeztető szervezkedésnek a létüket. A hatóságok ma hajlandók abbahagyni a rendőrségi vadászatot rájuk, feltéve, hogy az egyházi hatóságok bekebelezik valamiképpen a kisközösségeket a hívők nagy közösségébe s a kis csoportok tevékenysége ezáltal oly keretekben zajlik, melyeknek szemmel tartása és ellenőrzése könnyebben végbemehet az állam részéről. A kezdeti nehézségek A Magyar Püspökkari Konferencia 1976 decemberében foglalkozott hivatalosan először a kisközösségekkel. U- gyanakkor azt is kijelentették, hogy tervbevették a teológiai továbbképző tanfolyamok beindítását a pesti Teológiai Akadémián és a többi, vidéki szemináriumhoz csatolt Teológiai Főiskolákon. A püspöki kar téli ülésezésének végén ezt nyilatkozatukban is közzétették. A nyilatkozat hivatalos jellege azt bizonyítja, hogy a püspökök valamilyen formában már megkapták az Állami Egyházügyi Hivatal jóváhagyását a kurzusok tervéhez. A terv megvalósítása közben fellépett nehézségek viszont megint jó példát szolgáltatnak arra, mennyire képes az állam, a törvényességre hivatkozva, még olyan egyházi ügyekbe is újból beleavatkozni, a- melyekre előbb már engedélyt adott. Ugyanakkor az is világossá lett ebből, hogy a magyar egyházból mennyire hiányzik még mindig a tapasztalat és az ügyesség, hogy az állami szervekkel átbeszélt terveit zökkenésmentesen ültesse át a gyakorlatba. A püspököknek ama tervét, hogy világiak, férfiak és nők, számára a pesti Akadémián teológiai továbbképző kurzusok indulnak, már 1977. szeptemberében előre jelezték. Ugyanak kor azt is bejelentették, hogy a kurzusokon kívül még egy másik tervük is van, egy lelkigyakorlatosház felállítása. Ez a kurzusokat kiegészítőén, szintén a világiak továbbképzésének ügyét szolgálná: lelkiéletük színvonalon tartásának érdekében. A jelen pillanatban azonban sehol nincs Magyarországon másutt, mint Pesten, ilyen továbbképző kurzus. A- mit még régebben, az állam hallgatólagos eltűrésével Szegeden elindítottak, azt be is kellett szüntetniük. A pesti kurzus bejelentésében semmi nyoma sem volt annak, hogy a
