A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-12-01 / 12. szám
555 elküldte húgának, aki Kölnben fehérapáca volt, de nem árulta el, hogy mi van benne. A nagymester közben meghalt, később húga is követte a sírba. A szekrényke talán örökre megőrizte volna titkát, ha a legenda szerint mintegy százötven év múlva, 1412 körül az Aachent járó magyar búcsúsok nem kérdezősködnek a szent ereklye után, amelyet tudomásuk szerint a fehérapácák klastromában őriznek. Hosszas keresgélés után meg is találták a szekrényt, amely öt lakattal volt lezárva. A magyarok tehát igazat mondtak. Amikor felnyitották, ott volt a köntös, a bal ujja is hiányzott, amelyet Béla király később leánya, Boldog Margit kolostorának ajándékozott. A magyarok azután is, amikor a hazai e- reklye a török időkben eltűnt, hét évenként ismétlődő aacheni zarándoklataik során nagy áhítattal tisztelték a köntöskét. Gyertyát ajánlottak föl neki, amelyet bizonyos ünnepnapokon meggyújtottak a tiszteletére. A lecsorduló viaszt az a- pácák gondosan összegyűjtötték, és a legközelebbi zarándoklat alkalmával átadták a magyar búcsúsoknak, akik szentelményként hozták magukkal haza. A kölni köntöskét a XVIII. században még tisztelték, későbbi kultuszát azonban elsöpörte a felvilágosodás szele. Nyoma veszett a magyar ereklyének is. Baring, modem angol regényíró műve a Krisztus köntöse. Magyar vonatkozásokban is gazdag, de a kölni köntöskével mégsem egyező legendája vagy e- lőttünk ismeretlen hagyományból merít, vagy találó költői fikció. Mikszáth úja a Szent Péter esernyője egyik helyén: csak a Krisztus ruháival történt meg a csoda, hogy együtt nőttek a gyermekkel. A kis palástka,melyet fiúcska korában viselt, ugyanaz volt, mely a Golgotára lépegető férfi-Krisz- tus tagjait födte. Cser László Q lelté). IjOttal 74. R ezső ezen a tavaszi napon hajnal előtt ébredt. Éjjel hűs, csattogó eső hullott az égből. Mintha az ég siratná a földet és az elmúlt év minden porát, szennyét, verejtékét, erőszakkal kiontott embervérét le akarná mosni tiszta könnyeivel. Míg lassan kilépett a szobájából, látta, hogy szürkül a keleti ég. A világosság, mint az élet győzelme minden sötéten, mint az örökkévalóság palástja a semmibe málló idő fölött lassan kiterült a világra. Az ég sötétje először mély indigó, aztán világosabb, ibolyaszínű, és végül ezüstösen és tisztán kék lett,mint Szűz Mária fátyola. A nap tüzesen, örök fiatalsága erejével lassan lépett a horizontra. Körülnézett. Piros palástját vállára vetette, és föllépett az égre. A piros palást áttüzesedett. A nap készen állt. Kitárta sugárkarját, és elmondta himnuszát Istenének. Adod a fényt, az erőt, a küldetést és a célt: szolgád itt van..és teljesíti parancsodat.
