A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
55 a felebarát szeretete és Isten szeretete teljesen egybeolvad: ha szeretjük egymást, nem természetes szeretettel, — az apostol nem ilyen szeretetre gondolt, - hanem természetfeletti szeretettel, akkor teljesen igaza van Szent Jánosnak: ha szeretjük így, ilyen móBékési István dón egymást, Istenben, azaz, mert Isten is szereti, Jézus vérén őt is megváltotta és velünk együtt a mennyei boldogság örököse, akkor ez a szeretet csakugyan elég: mert így szeretve egymást, a legtökéletesebben szeretjük Istent is. jegyzeteié A negyedik hét 7/ Sem orralógató aszkéta nem lehetek... nincs rá jogom, mert annyi kegyelem, irgalom van az életemben, hogy ez hálátlanság lenne... Nem ez kell a híveknek sem, hanem derű, öröm és bizalom, mert abból van nagyon kevés... és erre van adottságom, kegyelmem... Ez eddig is sokat és sokaknak segített... az is igazi JEL a mai korban. Vizitáción: élhessek, dolgozhassam: mások vigasztalására... 2/ Ahogy nekem nem használt, hanem ártott, sokat és ismételten a bizalmatlanság, a sanda tekintet, a hibák felhányása és a bizalom-hiány, úgy árt ez másoknak is... Azért segíteni a szeretet, az otthonosság vonalán papok, a mieink felé. Jézus nézi a munkásai munkáját, és várja haza őket az egész éjjel tartott munka után... Akár ad csodás fogást, akár csak megköszöni, hogy kitartottak a munkában: ebben kell követnünk Őt... egymás felé... Meg kell vendégelnünk: akár időnket eszi fel, akár a szívünket marcangolja... kenyér és táplálék kell legyek számukra, számára... akkor is, ha a fekete kenyeret szívesen rágcsálják, vagy falják is... ha más nincs... De ha fehér van, vagy kalács: akkor elfelejtik, milyen jó volt a fekete, mikor más nem volt... Mikor másoknak, csoportnak lehet beszámolni, eldicsekedni a fogással... Hogy elfelejtődik, kik is húzták még a hálót... Sebaj: csak az Isten országa, a lelkek ügye haladjon... Mint szent Pálnak: nekem azért örülnöm kell... és újra készen, fekete kenyérnek, ha más nem lesz... Egyház, a) Sok-sok ima a vezetőkért... hívekért, magunkért... a botrányokért: és pedig a Szentiélekhez... Jézus Főpaphoz... b) Ami fiatal káplán korom óta megkapott, amit még jobban
