A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-11-01 / 11. szám
521 Jézusnak az isteni irgalomról szóló három hires példabeszéde az Atya e jóságának ecsetelése. Az Atyaisten az a jó pásztor, aki keresi, kutatja elveszett bárányát, és amikor megtalálja, örömében vállára veszi, hazasiet vele, s összehívja barátait, szomszédait, hogy osztozzanak örömében (Lk.15,1-7). János evangéliumában Jézus önmagát mondja jó pásztornak, ebben is képmása az Atyának! Az Atyaistent példázza az a jó gazdasszony, aki felsepri szobájának minden zegét- zugát, hogy megtalálja az elgurult ezüstpénzt, és mikor meglelte, összehívja barátnőit, hogy kibeszélhesse örömét, amelytől szíve repes (Lk.15,8-10). Főképpen pedig ő az az édesapa, aki nap, mint nap epedve várja tékozló fiának hazatértét, és amikor toprongyosan megjön a kudarcot vallott ifjonc, nyakába borul, megcsókolja, végig sem hallgatja mondókáját, hanem mindjárt nagy ünnepet csap: Vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre keit, elveszett és megkerült(LkAb, 11-32). Ilyennek ismeri Jézus az Istent. Az ilyen Isten szívével forrt eggyé szíve. Életének egyetlen célja és értelme: megtenni ennek az Istennek az akaratát (Jn.4,34). Az Isten akarata pedig ez: szeretni, ahogy ő szeret. Nem akarja, hogy a kicsinyek közül csak egy is elvesszen (Mt.18,14). Jézus szemében minden embert az Atyaisten végtelen szeretete vesz körül, ezért olyan végtelenül fontos neki, e- zért nem hagyja közömbösen egy sem, ezért nem firtatja előbb: érdemes-e szeretetére, bizalmára, hanem szeret — pazarlóan, korlátlanul, határtalanul, úgy, ahogy az Isten. Az örömhír pedig, amit az embereknek hirdet, ez: Isten veletek van, legyetek hát ti is ővele. A jó Isten fiaivá fogad, legyetek jó gyermekei. A jó Isten megbocsát, bocsássatok meg tehát ti is egymásnak. Fogadjátok be az Isten országát, mint felbecsülhetetlen kincset (Mt.13,44). Fogadjátok el az Isten szere- tetét, olyan bizalommal, olyan természetesen, mint ahogy a gyermek fogadja szülei szeretetét. Bízzatok benne, mert ő biztosan meghallgatja fiainak állhatatos imáját (Mt. 6,8.7,7-11). Nem azt akarja ezzel mondani Jézus, hogy a hívőknek csak egyet kell szólniok, és az Isten elhárít életükből minden bajt és veszedelmet. Ellenkezőleg: Isten országának fiai nap mint nap keresztet hordoznak (Mt.5,10-12. Lk.9,23), üldözik, börtönbe vetik, sőt még meg is ölik őket (Lk.21,12-17). De csodálatosképpen, amikor Jézus így megjósolja tanítványai szenvedéseit, hozzáteszi .Nem vész el egy hajszál sem fejetekről (Lk.21,17). Megölnek talán, de ez annyi kárt sem jelent nektek, mintha egy hajszál hullana le fejetekről! Miért? Mert az embernek csak egy a szükséges (Lk.10,42), és ezt az egyet senki és semmi el nem ragadhatja tőle, hacsak maga oktalanul el nem veti. Az ember számára csak egy szerencsétlenség létezik: ha nem hisz az Isten szeretetében, és nem akar osztozni ebben a szeretetben, ha hazugul önmagát teszi mega világmindenség központjává, és mindent a maga érdekei szerint ítél meg és cselekszik, ha önmagának él, és nem a szeretetnek. Az ilyen ember élő halott. Mert csak a szeretet örök élet. És
