A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-11-01 / 11. szám
507 bízott részegyházért is, amelyet nemcsak helyettesei útján akar gondozni. Római lelkipásztori megnyilatkozásainak szinte mindig ugyanaz a mottója: közös tanu- ságtétd a hit ereje mellett. Hogy ez mennyire nem életidegen gyakorlatot jelent, mutatja az is, hogy a pápa a szegénynegyedek lakói előtt is azt hangsúlyozta, hogy a becsületesen megélt hit lesz még a gazdasági és szociális problémáiknak is a megoldója. Ugyanez a buzdítás jellemezte II. János Pál latinamerikai útján elmondott beszédeit is. Nem a sajátos latinamerikai társadalmi és gazdasági problémákat boncolgatta, nem a forradalmi feszültségek és kiváltó okaik képezték elsősorban beszédének tárgyát, hanem mindenekelőtt a bátor hitvallásra és egyházhűségre buzdított. Természetesen annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy ha La- tinamerika keresztényei megoldják a maguk számára a keresztény identitás kérdéseit, ez egyúttal társadalmi és gazdasági problémáik megoldását is jelenteni fogja. Ugyancsak a személyesen megélt és megvallott hitre, a keresztény tanu- ságtételre hívta fel honfitársait lengyelországi kőrútján. Amikor az emberi jogok védelmében, a vallásszebadság érdekében többszörösen is felszólalt, nem politikai programot hirdetett, és nem ellenfelei orra alá akart borsot törni, hanem ennek a hitből fakadó tanuságtételnek a lehetőségét akarta megteremteni a hitük miatt hátrányt szenvedő keresztények számára. Ugyanezt a megélt hitet tűzte ki lelkipásztori feladatul a világegyház püspökei számára a hivatalos római látogatások (ad limina) alkalmával, vagy az Nyilvános kihallgatásra menet a Szt. Péter téren
