A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-11-01 / 11. szám
495 kormányoznak. Más viszont nagyon is a javára úja, hogy ellentétes vélemények e- setében amellé áll, amelyik jobban sugározza az evangélium szellemét. Mások pedig úgy érzik, hogy a főpásztor a bonyodalmak és feszültségek elkerülése céljából ad tág döntési lehetőséget helynökeinek. A helynökök önállóan intézkednek, kineveznek, mini-tanácsuk van, és saját kormányzói területüket amolyan mini-egyházmegyének tekintik. A közel 3 millió lelket számláló főegyházmegye 800 plébániájával, még ma is számos szerzetesházával és zárdájával ugyancsak nem kis feladatot jelent annak, akit nemcsak a Szentlélek kegyelme segít, hanem munkatársainak megértésére is szüksége van. Suenens bíboros utódának nem lesz könnyű átvenni a sajátosan átszervezett egyházmegye kormányzását. Azért sem lesz könnyű, vagy talán főként azért nem, mert ez a sajátosan átszervezett egyházmegye többrétegűségében nagyonis sajátos problémáktól nyugtalan. ARATÓ JOLÁN A BETEG ASSZONY Kertészné, a beteg asszony, azon tűnődött, miért is tólták át a kórház háromágyas szobájából az egyágyasba. Hogy állapota rosszabbodott, azt biztosan tudta. Eleinte mindenki azt mondta neki, hogy a műtét jól sikerült. Ezt akkor ö maga is elhitte, hiszen a seb behegedt, és ő jobban érezte magát. De aztán egyszerre belázasodott, erős nyilállások kínozták és a seb egy része ismét felszakadt. — Kedvesnővérl — sóhajtott a belépő ápolónő felé — miért tettek engem ebbe az egyágyas szobába? Talán, hogy a haldoklásommal és az elmúlásommal ne zavarjam a többieket? — Hova gondol, kedves Kertésznél? A doktor Bruckner kezelni fogja a felfakadt sebet. Ez a különszoba alkalmas erre a célra. — Ha a sebész kezel, miért nem visznek a műtőbe? — Oda most csak azokat visszük, akiket operálnak. Már nyílt az ajtó. Becsörtetett doktor Bruckner egy ápolónő kíséretében, aki tól- ta az asztalkát, amelyen éles, szúrós műszerek vésztjóslóan csilingeltek. Doktor Bruckner szigorú, kemény ember volt. Az arckifejezése olyan marcona és rejtélyes, mintha titkos haditervet őrző generális lenne. — Doktor úr, — szepegett Kertészné — mit fog most velem csinálni? — Dezinficiálom. Az asszony tudta, hogy a fertőtlenítéshez csak valami folyadék kell. Nincs szükség ahhoz ilyen műszerekre. De még végig sem gondolhatta mindezt, amikor az orvos fürge keze kitakarta a sebet és éles késsel belemetszett. Mint orvul támadó kígyómarás, olyan ijesztő és fájó volt a vágás. — Ne kínozzonI — nyögte a beteg. Az orvos sietve nyomogatott, tisztogatott, tamponozott, valami égető folyadékkal perzselt. Közben kelletlenül megjegyezte: — Tudja, kinek köszönheti mindezt?
