A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
Q z emberek többsége nem ismeri Krisztust. Talán azok sem ismerik őt, akik a mindennapi életben körülvesznek bennünket. Ahhoz, hogy ők is találkozzanak vele, nem elegendő csak beszélni Krisztusról. Akiknek ellesett gondolatok róla beszélünk, csak akkor ismerik meg öt, ha jelet mutatunk nekik: annak jelét, hogy Jézus nem álom, hanem Isten valósága a világban. Ez a jel: az életünk, amelyben megmutatkozik Krisztus jelenléte bennünk. De vajon a mi életünk valóban jel? Hiszen úgy látszik, mi is abban keressük sikerünket, ugyanazt a lelki nyomorúságot és kétség- beesést érezzük, mint a pogányok. - Az evangelizálás, a hittérítés nagy akadálya: a jelek hiánya. A Jézus Krisztust hirdető szót hatástalanítja a keresztény közösségek vérszegény élete. Döbbenjünk rá végre, milyen óriási a felelősségünk azért, hogy mi keresztény életünk állandó langyosságával tulajdonképpen akadályai vagyunk az evangélium terjedésének. André Liégé / LJ risten, add, hogy szakadatlan ne hány torgassam, amit adtam. Mint éj a napra, szakadatlan arra gondoljak, amit kaptam. Károlyi Amy f ontoljuk meg, hogy Urunk hitbeli rendszert, küzdő testületet, uralkodó Egyetemes Egyházat alapított, mely az összes népek javát kívánta; és ez szakadatlanul tart napjainkig és most épp oly eleven és valóságos, mint kezdetben volt; hogy ez a testület kezdettől fogva szétáradt a világra, hogy csodálatos sikerei voltak, hogy a sikerek az emberi nemre egészében rendkívüli áldással jártak, hogy az emberek millióinak, akik különben vallás nélkül éltek és haltak volna, a Legfőbb Istenről értelmes fogalmat közvetített; hogy megnövelte, bárhová is került, az erkölcsi é- letfelfogást, megszüntette a nagy társadalmi osztályokat, alááásta a rabszolgaságot, serkentette az irodalmat és bölcseletet és így főrésze van az emberiség civilizációjában, amely némely baj mellett, egészében véve mégis sokkal több jót e- redményezett. Newman bíboros KÖNYÖRGÉS-ELLENTÉTPÁROKBAN Add meg nekünk, Urunk, az értelem tisztánlátását, a szétválasztó és megkülönböztető, a dolgokat helyére tevő képesség adományát anélkül, hogy bizonyosak lennénk arról, hogy a dolgok mindig odavalók és ott is maradnak, ahová helyeztük őket. Részesedjünk a kezdeményező, alkotni és tenni vágyó jóakarat adományából - de ne a következetes és megbízható folytatás hiányával... Tapasztaljuk meg a munkálkodás és a jól végzett munka örömét — a kudarctól el nem keseredve, a sikerekben el nem bizakodva... Emberi kapcsolatainkban éljük a szeretet tisztaságát — ha testvéreink besározzák is ruhánkat. Szavaink a valóságot mondják, akkor is, ha ez a valóság minket vádol és el- = lenünk bizonyít.------------------------------------------------------------------ —
