A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-08-01 / 8. szám

377

hét. Megkeményedve és értetlenül állnak majd szemben egymással, pedig e- gyesített erőikre még szüksége lehet a jövőnek.

★

A mozgékonyabb nagyvárosokban itt is, mint szerte a világon, kisközösségek szerveződnek. Papokból, apácákból és főként világiakból. Inkább a fiatalabb korosztályok vannak benne

képviselve. Csak Madridban és Barcelonában mintegy százra tehető ezeknek a csoportoknak a száma. Közösen tájékozódnak, imádkoznak és tervezgetnek. Talán ők alkotják a spanyol katolicizmus jövőjének a kovászát, amelyből majd megszülethet a magára talált spanyol egyház. Amely régi fényét és kivételezettségeit elveszíthette, de megmaradt igazi kincse: az evangélium.

Keszthelyi Ferenc

ÉJSZAKA és NAPPAL

Féltetős melléképület a kertes ház mögött. Kamra és az ólak közelében ü- vegajtó, ablak világít a nyárikonyhába. Sánta takaréktűzhely, szekrény és polc tele lomokkal, asztal, kopott konyhaszékek, mosdótál vasállványon, a sarokban öreg dívány.

Itt fekszik és kel, járkál nyugtalanul, kinéz az ablakon, kint se tél se nyár, szürkeség és latyak. A házon kívül hetenként egy útja van: a bőrgyógyászhoz és vissza. Arca csupa seb, genny és nedvesség, bajusza, borotvál- hatatlan szakálla csapzott és ragad, sziszegve itatja arcáról a bűzös nedveket. Kezelőorvosa szánakozva nézi, kifogyott a vigasztaló hazugságokból. Makacs betegség, napról napra, centiről centire halad a testén. Nemrégen még sikeres embernek mondták, irigyelték házát, kertjét, feleségét, két szép gyermekét. Az üzemben műszaki tehetségnek tartották, szépen keresett.

Lányuk túl korán ment férjhez,

kérője is szinte gyermek volt még, ellenezte, de nem akart útjukba állni. Sohasem gondolta, hogy alig negyven évesen nagyapa lesz. Egy év se múlt el, sírva jött haza a lány az unokával. Férjét untatja a gyermeksírás — zokogta — nem akar megöregedni pelenkaszagú albérleti szobában. Nem fog eltemetkezni fiatalon. Felesége nélkül ifjúsági táncokra jár, hajnalonként talál haza, itthagyná a kis unokát, amíg a dolgok rendbe jönnek. — Hiába volt minden, nem kellett annak már sem a gyermek, sem az asszony, csak a szabadság.

Fia a motor szerelmese volt. Nyaranként keményen dolgozott érte, á- polta, valósággal becézte. A szomszéd kamrában sokszor késő éjjelig szerelte. A szerszámok most is úgy hevertek, ahogy a fiú hagyta. Látta nővérét, napról napra fogy és kesereg, egy nyári hét végén motorozni hívta. Nevetve integettek. A fiú aznap este meghalt, a lány kórházba került. Gyorshajtás, súlyos baleset — mondták a rendőrségen. Talán felépül - bíztatták az orvosok.

Keserűen, majdnem gyűlölettel nézte esküvői feszületüket. Hányán tanácsolták, vegye le a falról! — Akkor