A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

3

ez? És mi az alapja?

1. A közlekedési szabályok megtartása kötelező. Ha nem tartanánk meg a szabályokat, életveszélyes lenne az utcára menni. Ezért a közjó megkívánja, hogy mindenki az egyes orságok írott szabályait megtartsa.

2. Kötelességük-e a szülőknek, hogy kiskorú gyermekeikről gondoskodjanak? Erre nincsen írott szabály. Ha valakit törvénnyel kell szülői kötelességeinek teljesítésére szorítani, az már nem számít a jó szülők közé. A szülők természetébe van írva, minden külső törvény nélkül, hogy gyermekeikről gondoskodjanak.

3. Kötelességünk-e egészségünkről gondoskodni? Kötelességünk-e, hogy a megfelelő napi táplálékot magunkhoz vegyük? Köte- lességünk-e a környezet és a levegő szennyeződésének a megakadályozása és így a jó levegő biztosítása? Kötelességünk, hogy a fagytól vagy a perzselő naptól védjük a bőrünket? Kötelességünk-e a betegségek megakadályozása? -- "Ostoba és érthetetlen kérdések..." mondhatjuk a vértanúk íródeákjával. Mintha ezek nélkül élhetne az ember? Az utóbbi kötelesség megtartása az életünk védése; annak elhanyagolása az élet megvetése... A kötelesség az élettel azonos.

Ilyen kötelességnek értették az ősegyház vértanúi az Eucha- risztia ünneplését. Nem írott szabályra alapult, hanem azonosították a keresztény élettel. "... aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van... Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él" (Ján. 6, 54. 58.). Járjunk misére és vegyük magunkhoz Krisztus testét és vérét. Ezzel biztosítjuk magunknak az örök életet. Szent Pál figyelmeztet, hogy ez nem elég... Nem elég, hogy csak eszünk és iszunk a- nélkül, hogy tudatában lennénk annak, hogy Krisztus testét és vérét vesszük, és ezért méltóképpen kell azt tennünk (vö. 1 Kor 11, 27).

Voltak a korintusi hívek között, akik "erőseknek" tartották magukat. Úgy képzelték, hogy a keresztség felvétele biztosította számukra az örök életet. Éppen ezért úgy gondolták, hogy nekik minden szabad. Résztvehetnek a pogányok áldozataiban és elvárhatják a kevésbé erős hívektől, hogy kiszolgálják őket. Ez a tévedés volt egyik oka, hogy szent Pál megírta ezt a levelét.

Az ószövetségből hoz föl intő példákat. A választott nép minden tagja részesült Isten két nagy ajándékában. 1/ Átkeltek a tengeren és megszabadultak (ami a keresztség előképe); 2/ mindannyiu- kat mannával táplálta az Isten a pusztában (ami az Eucharisztia előképe). Ennek ellenére nem mind jutottak el az ígéret földjére. — "Legtöbbjükben nem telt kedve az Istennek". Nem elég tehát elfő-