A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-08-01 / 8. szám
369 A ekvádorj püspök, Leonidas Proa- OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO no, még az előkészületek idején megjegyezte, hogy kár lenne, ha Puebla a dél- PROBLÉMÁK és MEGOLDÁSOK amerikai püspökök elfordulását hozná magával az eredeti Medellin-i szellem- OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO tői, mert az csak a latin-amerikai katolikus tömegek kiábrándulását hozná magával. A gyűlés 230 oldalnyi terjedelmű záródokumentumából és egy, a püspököktől kiadott"Felhívás Latín-Amerika népeihez" c. iratból lehet megtudni, mennyiben hozott eltérést Puebla Medellin szellemétől. A konferencián résztvevő 190 püspök gyors távozása a megbeszélések u- tán arra enged következtetni, hogy Puebla egy új fejezet kezdetét jelenti. Azóta mindkét szöveg (a záródokumentum és a felhívás is) megkapta a pápai jóváhagyást. A püspökök előbb azon tanakodtak, hogy a Szentatyának a konferenciát megnyitó bevezetésére építsék-e tanácskozásuk témáit vagy egy külön tárgysorozathoz ragaszkodjanak, s végül is a külön tárgysorozat mellett döntöttek, amely azonban nem volt azonos a CELAM főtitkára (Msgr. Alfonso Lopez Trujillo) álA latin-amerikai püspökök Puebla után tál eredetileg elkészített tárgysorozattal (Documento de Consulta). Az új tárgy- sorozatnak 350 szerzője volt. 187 püspök és csaknem ugyanannyi szakértő és meghívott résztvevő (papok, szerzetesek, világiak), akik ugyan szavazati joggal nem rendelkeztek, de a 22 kommisszióban és a plenáris gyűléseken felszólalhattak. Csak egy szociális és kultúrális szempontokkal foglalkozó pontját kellett átdolgozni, különben tíz nap leforgása alatt készen voltak megszövegezésével és harmadik felolvasásukon megkapták a szavazatok szükséges kétharmad többségét. Az idő követelte, hogy a plenáris gyűléseken a hozzászólásokat 3 percre korlátozzák s ezt be is tartották, de ez a delegátusok részéről olyan formulázások- hoz vezetett, amelyek mögött feszültségeket lehetett sejteni. A sajtó szűkszavú tudósítása sem sok jót sejttetett, a püspökök ismételt nyilatkozatai sem, amelyek mind azt hangoztatták, hogy ''a különböző álláspontok ellenére is sikerült az egységet biztosítani." Minden szépítés ellenére a konferencia kezdetén nem volt nagy az összhang a püspökök között, amit csak aláhúzott egy "ellenkonferencia" gyűlése, amelyet a különféle, a hivatalos konferenciával elégedetlen (mert mellőzött) püspökök, papok, szerzetesek és világiak a pueblai szeminárium falain kívül tartottak. Két bíborosnak (Msgr. Aloisio Lorscheider és Msgr. Eduardo Pironio) köszönhető, hogy a hivatalos konferencia is egymással szembenálló frontokra nem szakadt olyan lényeges kérdésben, mint a délamerikai kontinensre vonatkozó pasztoráli gyakorlat irányelvei. A delegátusok nyíltsága tette lehetővé, hogy
