A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7. szám
309 pont hozná össze a magyarokat, hanem a belső gazdagság vagy gazdagodás igénye, aminek mellék (de egyáltalában nem mellékes!!!) terméke aztán a nemzeti összefogás. ARA TÓ JOLÁN 4 negyedik gy elintek Márta álmatlanul vergődött egész éjjel. Nem a mellette alvó, borszagú, részeges férje horkolása zavarta. Azt már megszokta. De gyötörte a szörnyű valóság, amelyről aznap bizonyosodott meg: gyermeket vár. A negyedik gyermek... Nem! Nem! Nem szabad megszületnie! Elég volt a nyomorból, a kínlódásból. Öt év óta van férjnél és már három gyermeke van. Mikor férjhez ment, szerelmes voltt Miskába. Jóképű fiú volt és szakmunkás. Boldognak Ígérkezett a házasság. De aztán Miska rászokott a kocsmára. Elitta a keresetét. Régi adósságai is voltak; azokat is törleszteni kellett. És a gyerekek egymásután születtek: Lajcsi, Magdus, Gyuszi. Terhesség, szülés, munka, rabszolgaság, nyomor, nélkülözés egy részeg ember mellett. Ez az ö élete. A két nagyobbik gyerek már óvodába járt, de Gyuszika még nem. Szeptemberben lesz három éves; csak akkor veszik majd fel az óvodába. Mennyire várta ő azt a szeptembert! Akkor felszabadul a gyerekekkel való bibelődéstől és mindennap reggeltől estig munkába járhat. A bejárónőket most jól fizetik. Nem függne a részeges Miska szeszélyeitől. Nem kellene tőle pénzt koldulni. Megkeresne annyit, amennyi az élelemre és a fűtésre kell, és nem vacognának egész télen a fűtetlen lakásban. De most megint terhesség! Nem, ne jöjjön a világra ez a negyedik gyerek! Hova is tenné? Nincs is hely számára a lakásban. A két kisfiú és a kislány e- gyütt alszanak egy szobában. Oda még egy bölcső se fér be. Az ő hálószobájuk kicsi és zsúfolt. Nagyobb lakás? Persze az kellene. De ez számukra lehetetlen. Költözködni, magasabb lakbért fizetni... Ki van zárva. Ő szereti a gyerekeket. Mindig is szerette, de ennek a negyedik gyereknek nincs helye e- zen a világon. A gyötrelmes éjszakára keserű reggel következett. Rá kellett szánnia magát arra, hogy megbeszélje az orvossal a magzatelhajtást. Szorongó félelem siklott a szivébe. Megölni a gyereket? Hideg borzongás futkosott benne. Aztán kényszeredetten megnyugtatta magát: mások is megteszik, én is megteszem... Elkísérte Lajcsit ésMagdust az óvodába és éppen az orvos háza felé tartott, amikor jön feléje ragyogó arccal Málcsi nevű ismerőse.- Nézze, - mondta Málcsi és felmutatta élelmiszerrel teli kosarát. - Mindezt ingyen kaptam. A polgármester feleségénél vagyok bejárónő; az meg a Jótékony Hölgyek Társulatának az elnöknője, Aztán a Társulat osztogat ingyen élelmiszerjegyeket meg lakbérsegélyt. Márta szíve nagyot dobbant.- Hogy lehet ilyen segélyhez jutni? - kérdezte titkon lobogó reménnyel.- A Társulat bizottsága éppen most gyűlésezik a városházán. Első emeleti folyosó utolsó előtti ajtó. Menjen oda, adja elő a helyzetét. Én is éppen onnan jövök. Ott kaptam az élelmiszerutalványt. Ezentúl minden hónapban fogok kapni, pedig nem is kértem. De a polgármesterné proponálta, mert ő ismer és szeret engem és ő az elnöknő. Remek. Márta oly sietve indult a városházára, mintha szárnya nőtt volna. Gyilkos gondolatai szétfőszlottak. Terveket szőtt: kapok majd élelmiszerutalványokat, fűtési segélyt, lakbérsegélyt... Talán létezik valahol egy ol-
