A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7. szám
299 ott jártál a hűs ezüstkék habokon, a fényben, az égi felhők palotái alatt. Ábránd? Álom? Vágy? A sós vízben, a halk hullámok alatt, az aranyos homokon jár fáradt lábam, Föltámadt, Teutánad. Igen, én még cipelem a kis keresztet. A keresztet meg a kínt, meg a jajt, meg a bajt, - a halál után jön majd az a Teljes Élet! De ma láttam fényed visszaverődését, Föltámadt Élet! Odalent a tenger partján, a lágyan mozgó habokon. A fövenyen vitt oda fáradt lábam tört kagylók, éles kavicsok, ágak, moszatok útján. Ott a felhő paloták fénye, gránitja alatt jártál az ezüstkék tenger lágy habja fölött. A Halott, de a már Föltámadt! Ott jártál? Vágytam, hittem, követeltem, akartam? Istenfia, Jézus! Még érzi az ajkam a kenyér ízét, már érzi az ínyem a bort, — elédbe sorakoznak a hívők, ki tudja, Te tudod, mennyi a hit bennünk! — s máris elragadod életemet, eltemeted Benned! Boldog halál, nem akarok élni, csak a Te Tested és Véred árán. Te támassz föl, indíts a mai napnak. Minden szavam, gondolatom, létem, tettem igaz olaja szent Tested, szent Véred! Áldozatunk, Istenfia, könyörögj értünk, zúdítsd hatalmas erőnk mibeiénk, cserélj ki minket, hogy ne legyünk csak azok, akik reggel Oltárodhoz ideléptünk! Melegíts át Testeddel, Véreddel, a Kenyérrel s Borral. Élni akatjuk az Életedet, élni akarunk Benned, Teljesség! Túlcsordult mérték: vágyunk igyekvése, éhsége, szomja, Fiúisten! Nyisd ránk a Test és Vér-Szövetség házának kapuját! ölelj át, vonj Te magadba! Építsd be a lelkünk sokrétű üres-telkét, hiányát! Altass el Benned,
