A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-06-01 / 6. szám

256

án Bernadette hazalátogat és kijelenti, nem megy vissza a dajkájához, elsőáldozó akar lenni.

Három hét múlva, pontosabban febr. 11-én látja meg először az ismeretlen Hölgyet. Később ő maga így számolt be a történtekről: Emikor először voltam a barlangnál, azért mentem, hogy két kislánnyal fát gyűjtsék... Amikor megérkeztünk a barlanghoz, ők nekifogtak, hogy átgázoljanak az előttünk folyó patakon. Én egyedül maradtam ezen az oldalon... Egy kicsit följebbmentem, hogy lássam, hol mehetnék át én is. Alig kezdtem el levetni egyik harisnyámat, zajt hallottam, o- ly as félét, mint a szélzúgás. Megfordítottam a fejem... A fák nem mozogtak. Tovább vetettem a harisnyámat. Akkor ugyanazt a zajt hallottam. A barlangot nézve fölemeltem a fejem. Egy hölgyet láttam meg, fehérbe öltözve, kék övvel. Megdörzsöltem a szemem. Zsebre dugtam a kezem. Megtaláltam a rózsafüzérem. Próbáltam keresztet vetni, de nem tudtam. Akkor a félelem még inkább hatalmába kerített, de nem futottam el. Akkor a látomás is megfogta a rózsafüzért, amit a kezében tartott. Keresztet vetett. Akkor én is megpróbáltam másodszor és sikerült. Mihelyt keresztet vetettem, elmúlt a megindultságom. Letérdeltem és a szép hölgy jelenlétében elkezdtem mondani a rózsafü- Bernadette - korabeli fénykép (daguerrotype) zért. A rózsafüzér után jelet adott, hogy lépjek közelebb. De nem mertem. Akkor eltűnt... Másodszor, következő vasárnap több kislánnyal mentem vissza... Egy kis üveg szenteltvizet vittem, és mihelyt megláttam a jelenést, rá hintettem. És minél jobban hintettem, ő annál jobban mosolygott; akkor megint nagyon megdöbbentem, siettem mind ráhinteni, és ezt addig folytattam, míg csak az üveg ki nem ürült. A második alka-