A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-06-01 / 6. szám
254 összhangba hozni szeretetünkkel, hogy kit és mennyire szeretünk. Összpontosítsuk figyelmünket a szívünkre, mintha egész lelkünk abba sűrűsödne bele. Belső összeszedettséget fogunk érezni, ami már bizonyos istenszeretet. Ha valakiért imádkozni akarunk, akit nagyon szeretünk, képzeljük el, hogy "szívünkbe zárjuk", szívünkben hordozzuk, képzeljük el, hogy közvetlenül Jézust zárjuk a szívünkbe. Nem azt tanították nekünk mindig, hogy mikor áldozunk, Jézus Krisztust fogadjuk a szívünkbe? "Maradjatok én- bennem — mondta Jézus —, és én bennetek maradok." A szívre összpontosított ima nagyon hathatósan képes igazi szeretetet ébreszteni. 6. "Én vagyok a világ világossága" — mondta Jézus, mikor a vak ember gyógyítását magyarázta. Mikor a vaknak visszaadta szemevilágát, egy másik világosságra akart utalni, a lelki világosságra, ami más, mint a nap fénye vagy értelmi világosság. Életünket világítja meg, irányt mutat, értelemmel és szeretettel tölt el, isteni világossággal áraszt el. Azután mondta Jézus: "Maradjatok én- bennem és én bennetek fogok maradni " Helyezkedjünk el az imának megfelelő testtartással, és végezzünk relaxációt. Azután képzeljük el, hogy testünk megtelik fénnyel. Talán fénnyel és örömmel. Próbáljuk megérezni, miként árad a fény testünkbe. Jézus, a világ világossága bennünk lakozik. Képzeljük el, hogy ez a világosság és ö- röm kiterjed, kiárad testünkből és elönti a szobát. Maradjunk csukott szemmel, és képzeljük el, hogy ez a fény lassan tovább terjed a városra, az országra, a kontinensre, az e- gész földre, sőt tovább a bolygókra és csillagokra, mi pedig ebben a fényben lebegünk. A fény bennünk marad és mi a fényben. A fény Jézus. Érezzük meg, hogy Krisztus világossága bennünk marad és szétterjed, mint a húsvéti vigília megünneplésekor, mikor a megszentelt tüzet Krisztus világosságát jelképezve tovább adják a húsvéti gyertyáról a papság és a hívek gyertyáira. A fény szétterjed a templomban. Egyes helyeken szokás volt, hogy a húsvéti vigília megünneplése u- tán a hívek meggyújtott gyertyákkal mentek haza, hogy az egész népnek elvigyék Krisztus világosságát. Ez az ima kitárja szívünket és a mindenséggel hoz kapcsolatba, mélyen érezteti az Isten mérhetetlen nagyságát és köztünk való jelenlétét. 7. A kereszténységben alapvető, hogy meghalljuk az Isten szavát, mert ő hozzánk szólva nyilatkoztatja ki magát. Beszélt Ábrahámhoz, Mózeshez, a prófétákhoz, és mindezeken felül szólt hozzánk Fia által. Tovább is szól hozzánk. Azért a készség az Ur szavának meghallgatására mély keresztény magatartás. Hallgatjuk az Ur Igéjét a Szentírásban, az eseményekben, a csendben. Jahve megérttette Illés prófétával, hogy inkább szól a faleveleket rezgető szellő susogásában, mint a vihar zúgásában. Legfőképpen a sivatagban beszélt, ahol semmi zaj sincsen. Az Isten a magány csendjében szól hozzánk. Miután leültünk és relaxáció által teljesen felengedett bennünk minden feszültség, összpontosítsuk figyelmünket a hallásra. Ha minden kilélegzéskor egy zsongó hangot hallatunk, mint egy hosszú "m", néhány perc múlva a belső fülben vibrációt fogunk érezni. A fül belső részét teljesen lehet érzékelni. Lassankint az "m" hang erősségét csendesítsük le, míg végül pusztán szellemi zöngéssé válik. Továbbra is összpontosítsuk figyelmünket a fülre , és készüljünk fel, hogy hallgassuk az Istent. Ha a fül érzetének tudata elveszne, kezdjünk el ismét zümmögni. Nem arról van szó, hogy meghalljunk külső vagy belső hangokat, hanem hogy a fülre irányított figyelemmel jelképezzük készségünket, hogy hallgatunk az Urra. Ez a hallás fiziológiai szerve és a szellemi meghallgatás közt megteremti a harmóniát, hogy adott pillanatban meghallhassuk Isten szavát az emberi beszédben, a szélben, a sivatag csendjében. Metykó Edit Eltörtem egy tojást... Mily egyszerű! Eltörtem. De összerakni többé már nem tudom soha...
