A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
232 szekták alibijét szolgáltatja ahhoz, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül gyűlölködhessenek. Rokonszenvtől kísérve vezethetik így le agresszivitásukat. Ismert dolog, hogy valamely kereszteshadjáratban való részvétel ténye a legreménytelenebb egyéneknek is visszaadja önbecsülésüket. Tulajdonképpen minden szektának megvan a maga szektora a társadalomban, ahonnét tagjait vonzza. Jim Jones hívei a négerek, a prostituáltak és az elhagyott öregek soraiból kerültek ki, Moon szektásai a (fehér) közép- osztály fiataljaiból toborzódnak. Átlag életkoruk 23 esztendő. 15%-ban zsidó és 35%-ban katolikus környezetben nőttek fel. A Szcientologikus szekta, a Hare Krishna és más, a gondolat elsőbbségét hangoztató szekták a vezető osztályokra gyakorolnak vonzó hatást. A Synanon, amelynek egy volt alkoholista az alapítója, ma is legelsősorban olyanokat vonz, akik maguk is a kábítószereknek vagy az alkoholnak fordítottak hátat. ■ A Guayana-i tömegöngyilkosság ó- ta egyre többet lehet hallani, hogy az amerikai közvélemény egy része a szektáknak bizonyos állami ellenőrzését kívánja. Ebből azonban valószínűen semmi sem lesz, mert az amerikai vallásszabadság fogalma kizárja az államnak bárminemű beavatkozását a vallások belső ügyeibe. ©irtfEfSKIä Gerlei József MAGDOLNA Az alagút csaknem öt percig tartott. Mikor a vonat ismét napfényre ért Firenze előtt, a dombokon feltűntek a ciprusok, mintha örömében a táj kivont karddal tisztelegne.- Jé, akácok! - lelkendezett Sárika a töltés árkába mutatva. — Idáig kísértek minket. — A jó hazai akácok — mondta Olga halvány mosollyal. Nem vette le szemét a ciprusok kis csoportjairól. Mintha leikéből törtek volna fel ezek a sötét lobbanások. Gyászukkal és pompájukkal úgy hatottak, mintha egy sziklába vágott, üres sír körül állnának. Olga cigarettájába szívott, s hogy leplezze magát, játékosan mosolygott. — Mit érezhetett Mária Magdolna... — kezdett bele, de elharapta. — Miről beszélsz? — Sárika gömböc volt; akárhol értek hozzá, gurult, pattant, nevetett. Olga azért hozta magával, hogy az úton legyen kihez szólnia. — Mit érezhetett... mikor a sírkertben Jézus a nevén szólította? — Fogalmam sincs - nézett rá értetlenül Sárika. — Bizonyára azt, hogy felismerték. — Csak azt? Semmi többet?... — De hogy jut ilyesmi eszedbe?... S éppen most!... — Semmi, csak... Hát nem különös? Mintha nem is pár napja zajlott volna le a nagy hét!
