A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

23

dította neki hívét a további kitárulkozásnak .

— A csudát — sóhajtott fel újra Kurics Miklós. — Erzsi temetése után elvesztettem minden életkedvemet. Gyerek se vótt. Hát ki- nek-minek élek tovább?,,, kérdém magamtul. Hát mer muszáj, ha a- karom, ha nem. A magam életét nem vehetem el, mégha vannak is, a- kik megteszik... Utóvégre én is tehetném, de annál több eszem van, mer ki tuggya, ha véget is vetek neki, utána mi lesz?! Ha igaz, amit maguk pokolnak emlegetnek... Az lenne még csak a börtön, mindö- rökkön örökké... így hát tovább élek, mert hát erre vagyok ítélve, oszt az időm még nem járt le... Mondja meg most, hát nincs igazam? Nem életfogytiglani börtön az ember élete?

o

A lőcsfalvi pap ez után a beszélgetés után híve végső kérdésén sokáig elgondolkozott. Bár hite és belső meggyőződése alapján nem tudta elfogadni Kurics Miklós uram életbölcseletét, mégis gyakran é- rezte, főleg öregedő fejjel, hogy tényleg ő maga is csak idejét tölti, mert nem jött még el az órája.

Kísérletező párizsi plébániák:

ÚJ ITIÓDSZEREK

H nagyvárosi templomoknak, főként a nyugat-európai metropolisokban, nem megy jól. Ebben püspökök, plébánosok, egyházközségi tagok éppúgy megegyeznek, mint a szociológusok, vagy a teológusok. Az embernek munkahelyén való túlzott igény- bevétele, a munkahely és a lakás egymástól távoleső volta, a túlnagy szabadidő - bármely okot nevezzenek is meg a tudományos elemzések a nagyvárosi templomok csökkentett vonzóerejének magyarázataként, maga az analízis nem sok reményre ad okot. Jean- Frangois Six, a párizsi pap, aki éveken át volt a püspökség Hitetlenekkel foglalkozó Titkárságának vezetője, nemrég írta, hogy "A 15 és 30. évük közt

élő franciák 17%-a vallotta magáról 1967-ben, hogy hitetlen. 1977-ben már 30% az ilyenek arányszáma. A fiatalság a hitetlenség mellett döntött — és egyre növekszik a számuk. A hit jövője a Szentlélektől függ — és attól, hogy mennyi ötlet, imádság, szív és munkakedv lesz még a keresztényekben."

Az alábbi beszámoló mutatja, hogy vannak még Párizsban hívőközösségek, amelyek nem elégszenek meg azzal, hogy önmagukba visszavonulva a "gonosz templomkerülők" fölött siránkoznak. Püspökök, papok és világiak szép számmal akadnak, aki új és szokatlan módon, mondhatni: a polgári elgondolásokkal szakítva, próbálkoznak az Evangélium szerint élni.