A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
200 Cser László FELNŐNI BENNED! Magyar Élet Világ utasa, föld utazója, kinyújtom felétek kezemet, magyarok. A kezem intés, mint a vonat utasának, ha intünk búcsúzón. Kérés is, hívás, tifelétek-öröm, buzdítás. Mint a régi (de régi!) nagy fejedelmünk, Rákóczi, a Nagyságos, egykor a török földjén számkivetésben élt, - bár háás a népnek, mely befogadta, - úgy én és mi, így intünk tifelétek otthoni, jó magyarok. Lassan kiöregszünk, a szemünk már a múlton és még inkább a messze jövőben keresi vigaszát. A Föld Isten kezében pihen, harcolja a harcát, várja a békét: a sok-sok-féle után az egyszerű, egyszívű egység rendjét. Ti talán majd látjátok, élitek ezt a világot. De mi már — alkonyodik a mi egünk — lassú léptekkel itt Amerikában, Kanadában, Európában, Dél-Amerikában felétek nézünk, fáradt karral tifelétek intünk és lassan lépegetünk a sírunk már kinyitott szája felé. Éljetek és legyetek boldogok ott, azon a szent földdarabon, ahol annyi magyar könny, vér, izzadság öntözte a termőföldet, a völgyet, a síkságot, a falúk, a városok házait és a folyók medrét. Szent, szép, jó Magyarország! Elmenekült, szétszórt, egybebújó fiaid és lányaid szerte a világon és otthon, intsünk egymásnak hittel, bizalommal. Nagyságos Fejedelmünk, Rákóczi, könyörögj az Uradnál értünk, hogy értsük, tűrjük, kedveljük egymást, hordjuk a közös terhet, hogy e terhek keresztjén föltámadjon az új, az egyensúlyba jutott, a szép, az igaz, a jó Magyar Élet. Repülővárás Biztosan veled is történt már hasonló: a barátod (feleséged?, gyereked?) táviratot- ELMÉLKEDŐ IMÁK
