A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-05-01 / 5. szám

198

sal és Benne testvéreinkkel, egyben a szeretet kötelékét is létrehozza a Szentháromsággal is. Ezzel csak folytatja Krisztus Urunk küldetését e szentségben is, mely éppen abban áll, hogy közvetítő a Szentháromság és az ember s ember között (vö. Ján 14, 6. 23).

Az Eukarisztiában ugyanis Krisztus odaadja magát nekünk s ezáltal a megtestesült Ige személyének teljességében közvetlen, a lehető legbensőségesebben és egyesítő összeköttetésbe hoz minket, kik őt a szentáldozásban magunkhoz vesszük, azzal a két szent- háromsági személlyel, kikkel ő lényegi egységben él: az Atyával és a Szentlélekkel is. Mikor Krisztus eljön hozzánk a estévé változott kenyérben, szinte mi is ugyanazt mondhatjuk, amit Ő magáról mondott: Az Atya nem hagy engem magamra, mert... én az Atyában vagyok és ő énbennem(vö. Ján 14,10) és én nem vagyok egyedül, mert az A- tya velem van (vö. Ján 16,32), éspedig a három Személy elválaszthatatlan egysége miatt, úgy hogy ahol a Fiú van, ott van az Atya és a Szent Lélek is. Éppen ezért a szentségi egyesülés Krisztussal, a communió, egyesülést jelent szükségképp a Szentháromsággal is, oly egyesülést, mely bensőségesebbé és szorosabbá teszi a hit és szeretet által létrehozott egységet közöttünk és a kegyelem által már amúgyis bennünk lakó Szentháromság között.

Ezt a szempontot szem előtt tartva nyilvánvalóvá lesz az Eukarisztia szentháromsági hatása is: amint a Megtestesülés célja, hogy az embert a Szentháromsághoz vezesse s benne megtalálja végcélját és boldogságát, ugyanúgy az Eukarisztiának, mely mintegy a Megtestesülés folytatása, hasonlóképpen az is a célja, hogy minket mind mélyebben bevezessen a Szentháromság életébe. A krisztusi szavak: ”a- ki eszi az én testemet, örök élete van” (Ján 6,54) - ’’van” és nem ”lesz” - az Eukarisztiában nyerik el teljes és legmélyebb értelmüket: e szentség nemcsak a Krisztussal való egységet élteti és tartja fenn, hanem a bennünk már meglévő istenfiúi életet is, mely éppen abban áll, hogy az Atya, a Fiú és a Szent Lélek bennünk él és mi őben- nük, ha ugyan az még most nem nyilvánvaló, mik leszünk, mint Istenfiai (vö. 1 Ján 3,2). Éppen ezért mutat arra az Ur Jézus, hogy az eukarisztikus kenyér a Szentháromság adománya, a- mikor kafarnaumi beszédében azt mondja: ”Az Atya ad nektek kenyeret, mely az égből jön” (Ján 6,32) és ”a Lélek az, mely ezt a kenyeret élteti” (Ján 6,63). Amint tehát a megtestesült Ige a Szentháromságból jön hozzánk és visz minket hozzá, ugyanúgy az Eukarisztia is a Szentháromságtól jön és köt össze a szeretet egységében a Szent Személyekkel.

És itt nem szabad még valamit figyelmen kívül hagynunk. Mivel minden hívő keresztény Krisztus misztikus Testének tagja és vele egyesül s így mindnyájan, akik a keresztségben egybenőttünk Vele s az Eukarisztiában az Ő szent testével táplálkozunk, egymással egyesülve kapcsolódunk bele a Szentháromság életébe és akik Krisztusba vagyunk öltözve, testvéreinkkel együtt lépünk a Szentháromsággal egységre, amennyire ez teremtményi mivoltunkkal lehetséges s együtt köt ősz-