A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-04-01 / 4. szám

192 nyomtalanul eltűnt személyt tart nyilván (azE.N.Sz. listáján 1050 el­tűnt neve szerepel). A rendőrség a mészégető kemencék helyét körül­zárta ugyan és szigorúan megtiltotta, hogy a bizottság munkálatainak eredményét nyilvánosságra hozzák, a csilei közvélemény mégis azt tartja, hogy a félig elégett tetemek az eltűntek közül valók. A bizott­ság eddigi munkálataiból azt is mindenki tudja, hogy a megtalált tete­mek mindegyikénél a halál időpontja 3 vagy 4 évvel ezelőttre tehető, vagyis a katona-kormány hatalomba lépte után következett be; hogy eleddig 27 tetemet ástak ki (közöttük két nőét), amelyeknek minde­gyikén lőfegyvertől okozott sérülés is van; hogy a kemencék közelé­ben egy szitává lőtt falrészlet arra enged következtetni, hogy a helyet kivégzésekre is használták. — A csilei letartóztatottak nyomtalan el­tűnése kellemetlen nemzetközi visszhangja miatt a csilei hatóságok­nak. A Vikariátus megkeresésére eddig mindig azzal válaszolt Sergio Fernandez, a belügyminiszter, hogy az ún. eltűntek legnagyobb része valószínűen csak alámerült a különféle ellenzéki, földalatti mozgal­makba, vagy a rendőrökkel vívott utcai harcok során eshetett el. A kérdés felvetését pedig egyszerűen a rezsim ellenesek rágalomhadjára­taként tűntette fel. Az El Cronista, a kormány napilapja pedig a Vi­kariátus ellen kezdett sajtóhadjáratot. A Vikariátus tagjai - írta az El Cronista -az eltűntekről telefonon informálták a moszkvai rádiót, és így hazaárulást követtek el. A Santiagó-i érsektől, Silva Henriquez csi­lei bíborostól rossz néven veszik a hatóságok, hogy az eltűntek hozzá­tartozóinak megengedte, hogy tiltakozásul éhségsztrájkot tartsanak a templomokban, amit azok csak akkor hagytak abba, amikor a kor­mány ígéretet tett arra, hogy fényt derít az eltűntek ügyére. O feltámadás mindenki számára láthatóvá teszi, ami kezdetben el volt rejtve Jézus természetében. Ha az ember megsejti Krisztus misztériumát, azt gondolja, mint Péter: ’’Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva ellesett gondolatok tartson...” Jézusban a lét boltíve az örökkévalóra épül. Emlékezzünk a szavaira: "Én vagyok a föltámadás és az élet...” és a zsidóknak mondott szavára: "Mielőtt Ábrahám lett volna, én va­gyok...”, ezzel Jézus magának az Istennek örökkévalóságát is kinyilvánítja. A fel­támadás — jel. Kibontakoztatja azt a magot, amit Krisztus magában hordozott. Aki ettől eltér, eltávolodik mindattól, amit ez jelent; ami a kereszténységből e- nélkül marad, nem érdemli meg, hogy a hit tárgya legyen. Jegyezzük meg, hogy a feltámadott Krisztus létezési módja különbözik az evangéliumból ismert más fel­támasztottétól. Az élet Ura, Jézus, visszahívta az életbe Lázárt és az özvegyasz- szony flát, de ők néhány év múlva ismét meghaltak. Krisztus feltámadása nem i- lyen csoda. Az anyagi világnak fölébe kerülve, végleges győzelem ez a halálon. Ö az első ember, aki örök időkre élővé lett. Jean-Claude Barreau

Next

/
Oldalképek
Tartalom