A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
177 Két fontos szervezetet is életbe hívtak. Az egyik a CENAMI, a belmissziók országos központja, amely az indián missziók anyagi segélyezését intézte. A másik a CENAPI, amely a belmissziók egységes pasztorális programját dolgozta ki. Fontos pásztorlevelek is jelentek meg: Az ország fejlődéséről és az indiánok integrációjáról (1968), Az Egyház szerepéről a mexikói társadalmi átalakulásban (1970) és Az igazságosság problémáiról Mexikóban (1971). Ezeknek a pásztorleveleknek előkészítésében először vettek részt világi szakemberekből álló bizottságok. Hangjuk is újszerű és merész volt, azonban csak í- rott malaszt maradtak, mert egyesekről maguk a püspökök is bevallották, hogy teljes egészükben át sem tanulmányozták őket, másoktól (Az igazságosságról szólótól pl.) megijedve, egyes főpapok azt kezdték hangoztatni, hogy nem is a püspökök, hanem csak a szerkesztőbizottságok nézeteit tartalmazzák. Ez a félénkség bíztatta a tevékenyebb papokat és világiakat arra, hogy a katolikus szervezetek országos központját, a CENCOS-1 megalakítsák. Céljuk a világiak eredményesebb bevonása volt az egyház életének alakításába. Ez persze nem nyerte meg a püspökök tetszését s bár az alapítóik a mérnök Jósé Alvarez Icaza és felesége voltak, mindketten meghívott megfigyelők a zsinaton, a püspökök nem ismerik el őket többé hivatalos katolikus szervezetnek. Mindez erősen elkedvetlenítette a dinamikusabb világiakat, de még jobban csalódtak, amikor 1968-ban a párizsi májusi diákzavargások hatására október 2-án Mexikóban is megmozdulMsgr. Mendez-Arceo tak a diákok s a rendőrség a Tlatelolco- i vérfürdővel (100 halott) teremtett rendet. A püspökök ebből az alkalomból egy nagyon konzervatív hangú üzenetben fordultak a diáksághoz és a törvényes rend megőrzésére oktatták ő- ket. Csak Cuernavaca püspöke sajnálkozott nyíltan a főpapok gesztusán. Msgr. Sergio Mendez-Arceo mutatott egyedül némi megértést a diákság felé s rosszalta a közállapotokat, melyek a fiatalok kirobbanásához vezettek. A püspökkari konferencia csak egy héttel a véres események után fejezte ki nagyon tartózkodóan véleményét, elnöke, Msgr Corripio részéről. Msgr Mendez-Arceo növekvő népszerűségének konzervatív körök azzal a- kartak ártani, hogy baloldalisággal és marxista rokonszenvezéssel vádolták. Mintha elfeledték volna, hogy a függetlenségi mozgalom egy falusi plébános kiáltványával indult (Don Miguel Hidalgo-t koloniális katonák végezték ki). Az első alkotmányt is egy pap bíztatására fogadták el. Don Jósé Maria Morelos-1 a spanyol érzelmű püspöki kar megbélyegezte, mint "heretikust és a szentségek profanálóját. Isten, a király és a pápa ellenségét".
