A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-04-01 / 4. szám

175

Argentína és Kolombia után itt a legkedvezőbb a papi létszám a lakosok számához képest. 2651 a szeminaristák és 19,489 a kedvesnővérek száma. Az egyházmegyék és prelatúrák száma az elmúlt 21 év alatt csaknem megduplázódott (ma 71 püspökség az 1957-es 34-gyel szemben).

Ezzel a jól struktúráit egyházi berendezkedéssel szemben helyezkedik az állam a "tudomásul nem vétel" fikciójára. A vezetőknek tilos minden nyilvános, vallási megmozduláson a részvétel, még ha történetesen katoli- sok is. Volt elnökük, Mateos, csak magánkápolnájában vehetett részt szentmisén (házilelkésze celebrált). Az elnök még vendégeit sem kísérheti el vallásos szertartásokra, így nem lehetett Kennedy és de Gaulle mellett, amikor azok a Guadalúpe-i bazilikába mentek. Elnöki minőségükben a pápánál se tehetnek látogatást. Ecseverria elnökük mint magánember volt mandátuma letelte után VI. Pál pápánál magánkihallgatáson. Mexikó nincs diplomáciai kapcsolatban a Szentszékkel s az elnök még rokonait sem küldheti hivatalos képviselőkként a pápák temetésére vagy intronizációjukra.

Ugyanakkor, mint "magánemberek" sok miniszter és magas állami hivatalnok kapcsolatban vannak az Egyházzal és intézményeivel. Gyermekeiket például katolikus iskolákba járatják, melyekben — a fennálló törvények ellenére is — papok a tanárok. Vagy egy másik anomália: az állam maga is pénzzel járult hozzá az új Guadalúpe-i bazilika építéséhez 1976-ban.

Ez az "el nem ismerés" az állam részéről ma olyan probléma, amelynek

ésszerű orvoslását a mexikói közvélemény nyíltan is kívánja. II. János Pál pápa megválasztásakor egy nagy mexikói napilap arról cikkezett, hogy a közeljövőben várható a diplomáciai kapcsolatok felvétele a Szentszékkel. Ecseverria elnök 1970-ben történt megválasztásakor Cuernavaca püspöke, papi aláírásokkal ellátott nyílt levelet intézett az új elnökhöz és a volt elnökjelöltekhez, amelyben tarthatatlannak bélyegezte az állapotot, hogy Mexikó nem veszi tudomásul az egyháznak az egész világon észlelhető megújulását. Hangsúlyozta a nyílt levél, hogy a papság (az aláírók) nem kívánnak sem privilégiumokat, sem az alkotmány megváltoztatását. Csak azt szeretnék, ha jogi alapon biztosítva lenne a mexikói polgárok egyenjogúsága (célozva arra a hátrányos helyzetre, amely az állami hivatalokban az előléptetés terén éri még mindig a nyíltan hitvalló tisztviselőket).

De a furcsa jogi helyzet ellenére vallásszabadság van Mexikóban. Pár régi tabut is eltávolított pl. Ecseverria elnök, amikor 1972-ben úgy nyilatkozott, hogy nem állnak szemben a püspökök az alkotmánnyal, ha politikai kérdésekben véleményüket hangoztatják, 1976-ban pedig római útja után kijelentette, hogy az egyház középkori elsőbbségének vége, a pápa bölcs ember, akiből nem hiányzik a történelmi perspektíva és őszinte jóakarattal keresi a kibontakozás útját az igazságosság és a béke elérésére.

A helyzet értelmetlen voltának é- reztetésére van a mexikóiaknak egy i- rónikus megfogalmazásuk: "Jóviszony egy törvényen kívül helyezett Egyház