A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
163 E mberemlékezet óta nem volt olyan oooooooooooooooooooooooooo kegyetlenül kemény tél, mint 1953 decemberében Franciaországban. A há- MÚLT és JELEN borút alighogy átvészelt francia társadalomban nyomorúságot és katasztrófákat oooooooooooooooooooooooooo okozott. Lakásínség volt és a hatóságok teljesen tehetetlenül álltak a problémák előtt. Akkor egy este, a francia rádióban hangzott el Abbé Pierre felhívása, mely a jóságnak szinte forradalmát indította el. Mi lett ebből a papból az elmúlt 25 év alatt? A taxisofőr, aki egy délután az abbé mostani lakhelyére vitt Charenton-ba (avenue de la Liberté) maga is elmorfondírozott: Szóval abbé Pierre-t keresi? Megvan még az az ember? Azt hittem teljesen eltűnt már a forgalomból. Az volt ám a pap a javából! Ha minden re- verendás olyan lenne, talán még én is komolyabban tudnék hinni. Az abbé, akit eredeti nevén Henri Antoine Groues-nek hívnak (kapucinus volt, egészségi okokból hagyta ott a rendet és Grenoble egyházmegyéjében lett világi pap) ma hatvanöt éves. Kissé meghajlott az alakja, őszbe játszó a haja, 25 év a nincstelenek szolgálatában Abbé Pierre egy nagy bérház tizedik emeletén van lakása, ahonnan a Nancy felé vivő nagy autósztrádára nyílik kilátás és néhány nagy gyárépületre.- Megismételné-e ma is felhívását - kérdezem mindjárt bevezetőben - amely 1954 januárjában országos hírű emberré tette?- Megismételném, ha a körülmények ugyanolyanok lennének. Különben négy éve egy hasonló felhívást intéztem az ország 35 ezer polgármesteréhez a Bangla-Desh-i menekültek ügyében. Azt persze nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az a tél 53-54-ben rendkívüli volt. Strasbourg-ban akkor nem volt ritka a -50 fokos - Celsius szerint - hideg. A szegények számára készülő bérházak programja pedig 1914 óta rossznak volt mondható Franciaországban. Az akkori felhívás nagy sikere ma is talány a szociológusok számára. Egyesek azt hitték, s talán még ma is azt gondolják, hogy valami közvéleményt alakító vállalkozás zsenije állt mögöttünk. Pedig semmi szervezés nem volt a meginduláskor. Az emberi szolidaritás akkori kampányának átütő sikerét csakugyan nem lehet érteni. A kivételezetten jó helyzetben lévő osztályok autóikon szállították a félig megfagyott hajléktalanokat, lakásaikban biztosítottak szállást nekik heteken keresztül. Persze a siker mögött ott volt azért az abbé rendkívüli e- gyénisége. Az akkori miniszterelnök, Joseph Laniel, mondta egyszer, hogy ha a- zon a télen az abbé politikai hatalomra tört volna, még miniszterelnök is lehetett
