A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

15 egység szükségességének érzése. Az olasz közéletnek - ma ez nem kétséges - az igazán demokratikus erők együttműködésére van szüksége. Moro ama törekvése, hogy a kommunistákat bizonyos szerephez juttassa a kormányzásban, ma érez­teti igazi hatását annak ellenére, hogy a DC helyzete (a múlthoz képest) megerő­södött. Éppen megnövekedett erejüknél fogva, a kereszténydemokraták kemé­nyebb feltételeket szabhatnának a hatalomban való osztozás elé, amibe - ha az olasz kommunisták beleegyeznek, a kabinettbe való belépésük elé kevesebb aka­dály tornyosulna. Olyan koalícióspartnerek lehetnének belőlük, akikkel igazi kompromisszumok révén együtt lehetne munkálkodni a jobb-és baloldal között fennálló feszültségek megszüntetésén. Mert a politikai konfliktusokon kétféle módon lehet erőt venni: harc vagy kompromisszumok által. Nem lehet azonban úgy, hogy a konfliktusok fel­oldása elől mindig kivonják magukat az illetékesek. Amikor Moro és Berlinguer pártjaikkal együtt közeledtek egymáshoz, e magatartásuk mögött az a meggyőző­dés húzódott meg, hogy az olasz életben pártjaik a társadalmi lehetőségek egy- egy sajátos, egymástól különböző formáját képviselik, de ugyanakkor nemcsak fénykép a régi szép időkből: Aldo Moro (balról) magánkihallgatáson a Szentatyánál (VI. Pál) eltűrik egymást,hanem együttműködésre is törekszenek. A történelmi kompro­misszum tehát nem új szintézist jelentett, hanem egy új módszert, amelyben minden különbözőség ellenére, a két tábor a szembenálláson túl és új koncepci­ókkal meri vállalni az együttműködés kockázatát. Ez mindkét párttól kompro­misszumokat kívánt és annak felismerését, hogy egymagukban sem a keresztény- demokraták, sem a kommunisták nem képviselik az egyetlen helyes megoldást. Csak így lehet a merev jobboldali és szintén megkövesült baloldali dogmatizmus- ból kilépni és valóban építő közéleti tevékenységet folytatni. Ez az új fata felfogás két oldalról is kite- a dogmatizmusok felszámolása szi magát a bírálatnak. A kommunista­falók éppúgy pártjuk elveinek feladását fogják gyanítani, mint a vad kommunisták, annál, aki a mai csalóka koegziszten- dát egy igazival igyekszik felcserélni, vagy az ál-kompromisszumokból egy őszin­te kompromisszum vonalára akar állni. A két tábornak éppen egyéni sajátosságai

Next

/
Oldalképek
Tartalom