A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
134 vesznek-e igénybe eléréséhez? Ha rossz eszközöket használnak, nem érik el céju- kat. Ha ma az erőszakot alkalmazzák, mi fogja őket holnap visszatartani ugyanattól? A keresztény mindenesetre nem helyezheti bizalmát ilyen erőszakos folyamatokba. Egy marxista politikai program békés eszközöket is kilátásba helyezhet a termelőeszközök szocializálására. Ezen a szocializáláson többnyire államosítást értenek. De itt megint a szóbanforgó értékekre kell tekintettel lenni. Van egy nagy értékű igazságosság abban az elgondolásban, hogy a föld javai minden ember javai, de már kétes értékű az a túlzott bizalom, amit a javak állami kezelésének menetébe helyeznek. Nem áll-e fenn a veszély, hogy hiányozni fog a kellő 6- vatosság, nem vész-e el ebben a megoldásbam az egyéni felelősség értéke, ami pedig fontos azok szemében, akik Isten tervei szerint kívánják a föld javait kezelni? Az ilyen esetekben a kompromisszumot kell választanunk. A folyamatban szereplő összes emberi értékre tekintettel kell lennünk és ezek egyike sincs elszigetelve a másiktól. Ha csak egy elszigetelt értéket ragadunk ki a sokból, előfordulhat, hogy még ezt az egyetlent sem érjük el a folyamatban. A gyakorlatban a hitoktatásnak arra is figyelnie kell, milyen módon fogalmaznak meg, milyen módon törekszenek egy politikai programra. Úgy állítják-e be, mint az egyetlen üdvösséget? Mint az emberi élet egyetlen erőfeszítésre érdemes célját? Ebben az esetben a mozgalomnak elkötelezett militáns abba a veszélybe kerül, hogy más értékeket kizár életszemléletéből. Nincs-e épp a militáns marxizmusban nagy csend és nagy hallgatás pl. a családi szeretetről, a győzelmet el nem ért generációkról, a halálról? Abban az igyekezetben, hogy az ember misztériumának ezt az oldalát kisebbítsék, nem lesznek-e ugyanakkor érzéketlenek az emberi valóság egy nagy része iránt? Nem a keresztény szemléletben oly gazdagnak látszó élet elferdítése ez? Ezen gondolkozva tanulhatja meg a felnövekvő keresztény, hogy minden politikai programnak elismerje az értékét és a neki kijáró fontosságot, de u- gyanakkor az összes emberi érték szemszögéből hozza meg ítéletét a szóbanforgó politikai programról. ♦ A hitoktatás tehát nem pusztán indoktrináció. Ilyen leegyszerűsített pedagógia helyett a modern hitoktatás nevelés arra, hogy a tanulók felismerjék a folytonosan változó formákban is a politikai programokat és ideológiákat. Nevelés arra, hogy észrevegyék egy mozgalomban, ami általános érték, de meglássák azt is, ami bennük eltérít Krisztustól. Nevelés és segítés arra, hogy ne félelem töltse el őket a marxizmussal való találkozáskor. Hogy a közös jó érdekében képesek legyenek a megengedhető határokig az együttműködésre, de arra is, hogy távoltartsák magukat tőle, ha lelkiismeretük azt kívánja. S hogy azzal fejezzük be, amivel kezdtük: az agyonhallgatás sohasem lehet a helyes kateketikai módszer az ilyen jelentős és napjainkban olyan nagy hatású mozgalom esetében, mint amilyen a marxizmus.
