A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-03-01 / 3. szám

115

zek reformjára is gondol — nagy vonalakban tisztában kell lennie funkcióikkal. Ugyanakkor fölöttük is kell állnia valamiképpen, függetlennek is lennie tőlük. Lehet, hogy I. János Pál és a Kúria között idővel súrlódásokra került volna sor. A rövid idő nem volt elég arra, hogy megmutassa, össze fognak-e ütközni a pápa új elképzelései a Kúria rutinjával.

Azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy a pápa intellektuális és politikai arcélét ezek a bírálatok aláértékelték. Nemcsak pasztorális vonások érvényesültek benne. Hit- és erkölcsi kérdésekben töretlen határozottság jellemezte, de ez nem zárta ki, hogy nyílt legyen a gyakorlati problémák felé. Nagy realizmusa mély emberiességet, ha alapjában véve egyszerű jámborságot is kölcsönzött egyéniségének. De nem volt benne semmi a fundamentalisták érzelmi beállítottságából. Az észnek hitében megvolt a maga szerepe. Tagadhatatlan, hogy felfrissitően hatott klerikalizmus-mentes pápasága és tagadhatatlan, hogy nyelvezete minden kenetes pasztorálisságtól mentes volt. E- gyesek túl egyszerűnek tartották stílusát — felejtve, hogy szándékosan érthető a- kart maradni egy vallásüag nem szakképzett hallgatóság előtt is. Kedvenc tekintélyei, Nagy Szt. Gergely és Szalézi Szt. Ferenc is a lelkipásztori buzgóság és a világi ügyekben is járatos életbölcsesség keverékét mutatták.

Az is biztos, hogy nem lett volna apolitikus pápa belőle. Tisztában volt az Egyháznak a társadalmi életre gyakorolt hatóerejével anélkül, hogy pusztán egy klerikális jellegű karitász vonalnak híve lett volna. A lateráni bazilikában mondta:

Róma akkor lesz igazi keresztény közösségé, ha Istent itt nemcsak templombajárással, nemcsak feddhetetlen magánéletünkkel imádjuk, hanem azzal is, hogy a szegényeket szeretjük. A világesemények is érdekelték. Figyelme kiterjedt Camp David tárgyalásaira éppúgy mint az afrikai eseményekre, felvetette egy Libanonba való utazás gondolatát is.

Lehetetlen nála föl nem fedezni bizonyos határozott i- világos célok rányvonalak és célok kialakulását. Világosan látta, hogy a béke fenntartásában az Egyháznak is szerepe van, s hogy még olyanok is várakozással néznek feléje, akik különben nem osztják hitét. Első felszólalásában már körvonalozódik ez a program: az igazság, a béke és az egyetértés szolgálata. Bár közhelynek látszik, mikor azt hangoztatja, hogy az Egyház elsődleges feladata az evangelizáció, ezt a nyilvánvaló igazságot érdemes a szociológiát és az üdvösséget sokszor egybekeverő mai ember előtt hangoztatni.

első fényképe a konklávé után