A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
110 sőt életüket feláldozzák, semhogy Isten akarata ellen cselekednének. Készek minden áldozatra, de bűnt nem követnek el. Megválogatják szavaikat, vigyáznak cselekedeteikre, szándékuk tisztaságára; féken tartják érzelmeiket, ösztöneiknek nem engedelmeskednek vakon. Okosan, felelősségteljesen járják a jó és rossz közötti utakat; lelkiismeretükre hallgatnak. Isten szavával, az Egyház tanításával, a szentek tapasztalatával mérik össze minden lépésüket... Ne legyünk oktalan szivacsemberek; tanuljunk értelmet, bölcsességet a természettől... © Ma már minden gyerek tudja, hogy a föld gömbölyű. Ez nem közvetlen tapasztalati tény. A szem, az érzékek mást mondanak. Az emberiség évezredeken át meg volt győződve arról, hogy a föld nem kerek, hanem lapos. Ha akadt is egy-két ember kivételképpen, aki makacsul állította, miszerint a föld olyan, mint a labda: kinevették, bolondnak tartották. Persze azt senki se gondolta, hogy egészen olyan lapos a föld, mint az asztal. Legfeljebb a síkság, a puszták egyszerű, tanulatlan népe hitte így. A föld tele van hegyekkel, völgyekkel. Ez azonban még nem elég ok arra, hogy gömbölyűnek gondoljuk magát a földet. Az újkor egyik legszenzációsabb felfedezése éppen a föld a- lakjával van kapcsolatban. Ma már tudományosan, tapasztalatilag is lehet bizonyítani: a mesterséges holdak, rakéták lehetővé tették tapasztalatilag is meggyőződni róla. Az ember életútja is egyenesnek látszik - a magunk szemében. A mindennapi fogyatkozások, tökéletlenségek, botlások, kisebb-nagyobb "bűnök" annyira hozzátartoznak a mindennapi élethez, mint pl. a hegyek-völ- gyek a föld felszínéhez. Mindez azonban még nem érv az életút "görbesége" mellett — mondanánk erre. A Szentírás azonban egyre hangoztatja: bűnös minden ember; az e- gyenesnek vélt út nagyon is kanyargós, görbe, sőt elhibázott. Voltak ugyan mindig és vannak ma is gúnyolódok, kritizálok, akik egyre fülünkbe harsogják: nincs igazad, bűnös vagy; nem jársz egyenesen, utad girbe-gurba! De az ilyeneket túlzó gúnyolódóknak tartjuk, hóbortos bolondoknak és nem hiszünk nekik. Pedig milyen furcsa: a maga szemében mindenki igaznak, e- gyenesnek látszik: felebarátját azonban görbének látja, bűnösnek ítéli. Szinte kivétel nélkül. ügy vagyunk magunkkal is, mint a régiek voltak a földgolyóbissal. Túl közelről nézzük, ezért látszik laposnak, e- gyenesnek. El kell menni messzebbre, föntről kell letekinteni rá: akkor kereknek, görbének fogjuk látni. Önmagunkat is bizonyos távolságból: a felebarát felől; jó magasból: Isten látószögéből, a Szentírás kilátójáról, a kinyilatkoztatás hegyéről kell nézni s rögtön megjelenik előttünk a valós kép. A hívők, a szentek már régen tudták, hogy így van ez. A lelkileg elmaradottak, a primitív, testi-érzéki ember azonban mind a mai napig meg van győződve önnön igazáról, bűntelensé- géről, makulátlan voltáról. És csak nevet az Egyházon, a keresztényeken, a- hogy a régiek is kinevették azokat, a- kik állították, hogy a föld gömbölyű.
