A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-02-01 / 2. szám
86 A felsorolt három mozzanat elválaszthatatlanul összefonódik. A teljes katekézis eredménye: "találkozás Krisztus személyével; a szív megtérése; a Lélek megtapasztalása az egyházi közösségben". Az egész egyházi közösség felelős a kate- A katekézis: az egész egyház műve kézisért. Minden keresztény hívőt érint ez a felelősség, sajátos adottságai és karizmái szerint. A keresztség és a bérmálás erejében valamennyieknek közvetíteniük kell az evangéliumot és a hitet testvéreiknek, különösen a gyermekeknek és a fiataloknak. A szinodus arra buzdítja a katolikusokat, hogy a nehézségek legyőzésével ápolják ezt a közös felelősséget. A közösségek (társulások) hagyományos formái — család, plébánia, iskola — ma rohamos fejlődésen esnek át. Újfajta közösségek alakulnak ki mellettük: kis egyházi közösségek, fiatalok csoportjai, stb. Az egyháznak tudatosítania kell, milyen lehetőségeket kínálnak ezek az új közösségek a katekézis számára. Kovász lehetnek a tömegben és az átalakuló világban: hozzájárulnak ahhoz, hogy az egyház kinyilvánítsa változatosságát és egységét. A katekézisért elsősorban a püspök felelős. Papok, szerzetesek, kateké- ták a püspökkel közösségben végzik feladatukat. A szinodus kifejezi nagyrabecsülését a káték éták munkája iránt; szellemi és anyagi támogatást kér számukra. A katekézisnek számolnia kell azzal, hogy a mai világ pluralista minden szempontból. A megkereszteltek beilleszkednek a pluralista társadalomba. A katolikusok keresik a párbeszédet más keresztény testvéreikkel (ökumenizmus); más vallásokban felfedezik a pozitív értékekeket. A nyitottság szükséges a párbeszédhez, de erős hitet követel és a keresztény személyazonosság tudatát. A szinodusi záróüzenet befejezésében a püspökök köszönetét mondanak mindazoknak, akik osztoznak a katekézisre vonatkozó apostoli felelősségükben. Kijelentik, hogy elfogadják küldetésüket, bíznak a Szentlélek kegyelmi segítségében és a Boldogságos Szűz, az Egyház Anyja közbenjárásában. LESZ-E ZSINAT A KELETI EGYHÁZBAN? Pánortodox megbeszélések M iután a keleti rítusú egyházak azt tartják, hogy a 787-es níceai (Nikaia) zsinat óta nem volt az Egyházban egyetemes zsinat, nem csoda, hogy a századunkban köreikben is felbukkanó zsinati tervek csak lassú lépésben kerülhetnek közelebb a megvalósuláshoz. Az ortodox zsinat ötletének felvetődésében természetesen szerepet játszhatott a második vatikáni zsinat ténye is, de a tervek fő mozgatója a boldogult ökumenikus pátriárka, Athenagoras volt. Tekintélyé- lyének köszönhető, hogy a gondolat széles körökben elterjedt, és ő állt fáradhatatlan mozgatóként az 1961-ben Rhodosz szigetén
