A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-02-01 / 2. szám
62 gondolkozni. Krisztus esetében ez pontosan azt jelentené, épp a szegények legnagyobb barátjától, a történelem legnemesebb szegényétől sajnálnánk azt a 300 dénárt, amelynek pedig százszorosát, ezerszeresét nem sajnáljuk, ha sportról, propagandáról, fegyverekről, szórakozásról van szó! Inkább örülnünk kellene, hogy Krisztus rövid, de "A Szentlélekkel eltelve" L ukács evangélista több ízben is föl- . hívja figyelmünket a Szentlélekre Jézussal kapcsolatban. "Jézus a Szentlélekkel eltelve visszatért a Jordántól", "A Lélek a pusztába vitte negyven napra" (4,14), "Abban az órában fölujjongott a Szentlélekben és így szólt" (10, 21). — Milyen különös: az a Jézus, aki nem "szűkösen" kapta a Lelket (Ján. 3,34), nem magától, hanem a Lélek indítását várva indul útra, cselekszik, beszél. S mikor elvégzi kiszabott munkáját, mikor vége a küldetésnek, a "Lélektől eltelve" tér vissza, kezd új munkába. Ez a keresztény élet eszménye is. Minden munkánkban a Léleknek kell vezetnie bennünket. Nem a puszta kényszerűség, még csak nem is a kötelességtudat vagy a természetes érdeklődés (nem is beszélve más egyéb kevésbé helyes indítékról), hanem főleg, sőt egyedül a Szentlélek kell, hogy legyen minden cselekvésünk mozgatója, rugója, "lelke". A "lelki ember", aki igazán "Isten fia", a Szentlélektől hagyja magát mindig vezettetni — szent Pál írja így a római levélben (8,14). S amikor vége a munkának, ha elvégeztük felafélre nem érthető klasszikus feleletével újra a helyes összefüggésbe, a megfelelő perspektívába állította vissza a szegénység, a pénz és az emberiesség látszatra egymásnak ellentmondó, kényes tényeit, amelyeket oly sokszor elfelejtenek, máskor meg szántszándékkal egymás ellen szoktak kijátszani az illetékesek... datunkat, akkor is a Szentlélek töltsön el bennünket. A feladat, a küldetés nemcsak nem oltja ki a bennünk lévő Lelket, hanem még növeli is, új erőt ad, világosságot, vigasztalást önt mindig belénk. A test embere érzelmei után indul, az ösztönök irányítják, kétes értékű indítóokok határozzák meg gondolkodását, tevékenységét. S ha netalán véletlenül, vagy úgy nagy-néha, a Szentlélek unszolására kezdett volna is bele valamilyen munkába, rég elfelejtkezik Róla, mire a nap lehanyatlik. Elveszíti a benne lakozó Szent lelket. Vigyázzunk, hogy a napi elfoglaltság, a test gyengesége, az élet apró -cseprő gondjai, kísértései között el ne vesszen, ki ne oltódjon a bennünk lakó fény, az éltető Lélek tudata, üdvözítő jelenvalósága. Ahogy szent Pál apostol írjaatesz- szalonikai hívekhez címzett első levelében: "Legyetek mindig derűsek! Szüntelenül imádkozzatok! Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Urunk, Krisztus Jézusban. A Lelket el ne fojtsátok magatokban!" (5,16-18 és 23-24)
