A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
540 ki a Bibliát: olvasás, tanulmányozás vagy elmélkedés céljából. Ha olvasni akarjuk, felütjük az egyik evangéliumot, Szent Pál egyik levelét, az Ó- vagy Újszövetség egy másik könyvét, és folytatólagosan olvassuk, mint egy komoly könyvet, valamivel lassabban egy regénynél. A tanulmányozás mélyebbre hatol és nagyobb ismeretre vezet. Ebből a célból nyelvészeti, régészeti és szövegmagyrázó forrásokat is tekintetbe veszünk. Tanulmányozzuk a kulturális hátteret. Elemezzük a szerző szándékát és stílusát. Összehasonlítjuk a szöveget hasonló témát fejtegető egyéb szakaszokkal, vagy olyanokkal, amelyek ugyanazt a témát más szemszögből világítják meg. Ezért a tanulmányozáshoz cikkeket, könyveket és szótárakat használunk. Van azonban a Szentírásnak másféle tanulmányozása is, ami mindenkinek módjában áll. Nincs sok könyvre szükség hozzá. A- zoknak ajánlom, akik a Szentírásban jártasak akarnak lenni. Ez a párhuzamos szövegek tanulmányozása. Természetesen előzőleg legalább az Újszövetséget el kell egyszer olvasni. A Szentírás nem rendszeres tantételeket nyújt. Olyan, mint a liturgia, amely a teljes keresztény misztériumból kiindulva más és más színezetben mutatja be. Ezért o- lyan nagyon tanulságos, ha az egyik szakaszt összehasonlítjuk a másikkal, amely hasonló dologról szól, vagy pedig az előbbit kiegészíti, megmagyarázza. így jobban meg lehet érteni. Két azonos témával foglalkozó szöveget nevezünk párhuzamosnak. Majdnem minden szentírási szövegnek van a párhuzamos szakaszokra utaló széljegyzete. Ezeknek a szakaszoknak az összehasonlítása a Szentírás jobb megismeréséhez vezető nagyon hasznos eljárás. Például Szent Pál leveleit olvasgatva felmerülhet a "kegyelem" szó. Észrevesszük, hogy a szerzőnek ez nagyon fontos, és nem egészen tudjuk, mit ért rajta. Kezdjük keresni a jegyzetekben, megnézzük egy bibliai szótárban. Megtaláljuk a teljes magyarázatot és utalást néhány hasonló szakaszra. Mindezt összehasonlítva jobban megértjük a szó bibliai jelentését. Az ember így gazdagítja ismereteit, és jobban megérti, amit a szöveg mondani akar. Meghitté válik a Biblia világa. Szent Jeromos azt mondja, hogyha nem ismerjük a Bibliát, nem ismerjük Jézus Krisztust. A Biblia tanulmányozása azonban nem elengedhetetlenül szükséges, hogy elmélkedni tudjunk róla. Nagy különbség van a tanulmányozás és az elmélkedés közt. A tanulmányozás célja az üzenet megértése, míg az elmélkedés meg akarja érezni. A tanulmányozásban az értelem dominál, az elmélkedés a szívünket gazdagítja. A tanulmányozás a Biblia objektív üzenetét elemzi, az elmélkedés személyünket érintve életünket világítja meg. Befejezve a tanulmányozást azt mondhatom, hogy a szöveget megértettem, de az elmélkedés végén úgy érzem, hogy megvilágosított az evangélium fénye. Érzem, hogy mit kell megváltoztatnom, és hogy az Isten szeret. Az olvasás, valamint a tanulmányozás is átváltozhat elmélkedéssé. Csak arról van szó, hogy mikor egy szakasz értelmét felismerjük, elgondolkodjunk és életünkre alkalmazzuk. 2. Az elmélkedés titka, hogy felismerjük: mi az az üzenet, amit az evangélium részemre tartalmaz. Ez egész természetes intuitív módon történik. Jobb is lenne nem elemezni a folyamatot. De hogy könnyebben megtanuljuk, először leírom, azután megmagyarázom az eljárást. Vegyünk szemügyre egy epizódot Szent Márk evangéliumából (12, 41-44): "Ezután leült szemben a kincstárral és figyelte, hogyan dob a nép a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De aztán jött egy szegény özvegy, s csak két fillért dobott be. Erre odaintette tanítványait, s így szólt hozzájuk: 'Igazán mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, ami csak szegénységétől telt, egész megélhetését.'" Lassan olvasom, újra elolvasom, talán harmadszor is. Szeretnék tovább menni, mert
