A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
532 fagy, de napjaink hosszabbak lesznek. A tél ereje nem tört ugyan meg, de a déli égtekén egyre magasabbra lépő nap arról biztosít, hogy közeledik a tavasz. Nem kételkedünk visszatértében, mint a- hogy saját létünkben sem kételkedünk. A karácsonyi kiemelése a fénynek egy kihívás számunkra, hogy ugyanígy ne kételkedjünk Isten irántunk való szeretetében sem. Amint a hosszabbodó nappalok biztosítéka a tavasz érkezésének, Jézus karácsonyi megjelenése is biztosítéka annak, hogy Isten szeret bennünket és, hogy ez a szeretet végső győzelmünk biztosítéka a szenvedés, a gonosz és a halál felett. Karácsony az öröm, az ünneplés, a jókedv és kacagás ideje. Az, mert van, min örülni, van, mit ünnepelni, van miért jókedvűnek lenni. Legyen tehát világos előttünk, hogy ez az időszak azért örömteli, mert a Fény megjelent világunkban és a sötétség nem képes soha többé kioltani. Karácsony nemcsak Jézus születését jelenti, hanem egy egészen új emberiség világrajöttét is. Isten és ember egybeolvadása a Betlehemben megszületett Jézusban annyit is jelent, hogy Isten megújította az általa teremtett embert. Nemcsak egy emberi természet forrt össze az istenivel, hanem az egész emberi nem, amely ezáltal egészen új és sajátos kapcsolatba került az Istennel. Nem azt mondjuk, hogy Isten Karácsony alkalmával jobban szerette az embert, mint azelőtt, hanem hogy Karácsony világosabban megmutatta ezt a szeretet. A sötétség eloszlott, a fény győzelmet aratott és világánál minden átalakult, új színt kapott. Mihelyt a sötétségből a világosságba lépünk, észrevesszük, mennyire szeret bennünket az Isten, és egy egészen újfajta élet lehetősége nyílik meg számunkra. De ami Betlehemben történt, nem szüntette meg az ember szabadakaratát. A Fényt elérhetővé tette számunkra, de nem kény- szerített, hogy kilépjünk a sötétségből. Hogy Betlehem fényözönét megérthessük, ne azok életét nézzük, akik továbbra is szándékosan a sötétségben maradtak, hanem azokét, akik kiléptek belőle és hagyták, hogy megmerüljenek ebben a fényözönben. Isten szeretetének ebben a sugárzásában, amit Betlehem jelent. A kérdés nem az, miféle emberek azok, akik Betlehem után éltek, hanem az, miféle emberek, akik hittek Istennek Betlehemben kinyilvánított szeretetében. Mindegyikünk számára lényeges a kérdés, vajon az élet fiai vagyunk -e, vagy csak olyanok, akik a tél közepén előbotorkálunk a sötétből valami olyasmit ünnepelni, amit nem is értünk egészen, amiben nem is hiszünk igazán, s az ünnepek után visszalépünk a félelem, a cinizmus, a kétségbeesés sötétjébe? A kérdés, amit fel kellene tennünk önmagunknak, ez: Milyen lenne az életünk, ha rá tudnánk ven
