A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-11-01 / 11. szám
1 486 Látható, tapintható, érthető, érezhető formában, élőn, ahogy Te élsz és mi élni szeretnénk Benned. így hát remeteségem a sokaság emberi-tárgyi erdeje között keres, hív, kér, kíván, szeret és hisz Benned. Várva, hogy egyszercsak mégis belédütközöm úgy, hogy abban a pillanatban el is tűnök Benned. Tanúság Érzem, több: élem a létem ütemét, úgy élem, ahogy Te megszabtad élnem. Elfogadom, köszönöm, tudom, hogy ez az életem, ez az, amit titkon kérek, ez az, amit Te adsz élnem. Hát ez az én létem, ez az ütem, ez az áramlás a szívemen át, a lelkemen át, eszméletemen át, a hitemen át, — ez az ütem köt össze veled, ez az erőm, létem, szívdobogásom, ez tart egybe veled, Örök Áramfejlesztő, Örök Erő! Te éltetsz. Köszönöm az életemet: örömét, kínját, gyászát, próbáját, bizodalmát Benned, a lesújtottságot, a fölemelést, féltésed is köszönöm. Köszönöm ezt az arányt, amit elém kivetítesz: semmi-magam-Minden-magad teljes egységét, köszönöm ezt a bámulatos tükröt, amiben látom annyi-meg-annyi ember csodálatos élet-ütem-arányát: az anyák, az apák, gyerekek, fiúk és lányok hűségét teelőtted. a Jót, ami árad embetől emberhez s közösen árad Tefeléd, - tanúnak hívtál vallani, hogy Te átkarolod néped és az, aki fölfogja ölelésed, az visszaszeret Téged. Örömöm, Isten, örömöm női látva gyermekeid jóságát. Áldom az ütemet, a ritmust, vérem hullámzó erejét (a Te erődet bennem), mely szüntelenül bemutatja kicsiségem és a Te nagyságod és azok jó létét, akik hozzád kapcsolják jóakarattal életüket, — és míg Te, az Örök Zeneszerző s Karmester vezeted az élet egészének örökös össhangzó Zeneművét, mind-mind egyenként odaadják magukat hangnak
