A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-10-01 / 10. szám

469 egymást követő intuíciók sorozatá­ra épülő kormányzás jellemzi, a- mely az arany középúton akar ma­radni s ezért nem tetszik se a kon­zervatív, se a progresszív oldalon. Diplomáciában sajátította el azt az ügyességet, amellyel meg tudja aka­dályozni, hogy a holland katoliciz­mus skizmába ne essen, azt a türel­met, amelynek köszönhető, hogy nyugtató megoldást. A sok tudós bizottság tárgyalása ellenére, a hí­vek őszinte várakozása a kereszté­nyek egységét sem látja a közeljö­vőben megvalósíthatónak. De minden negatívum ellené­re a jövő egyháza kialakulóban van. A karizmatikus mozgalom, a kiscso­portoknak a belső megújulás széles körben jelentkező igényét mu­az Ökumenikus Tanács genfi székházában ("Péter a nevem") Lefébvre érsek követői nem szakad­tak el Rómától. Néhány merész újítását mintha lendület közben lefékezte volna. A püspökök szinodusa nem lett azzá, amit haladóbb főpapok vártak vol­na. Hetedik és nagy gonddal készí­tett Humanae Vitae enciklikáját se értették meg egészen. A vallásgya­korlat viszaesése, a papi hivatások számának csökkenése mintha általá­nos visszaesésről tanúskodna. A ka- tekézis problémái sem találtak meg­tató elterjedése — jelek, amelyek ar­ra mutatnak, hogy él a hit. Ez a tu­dat adott erőt VI. Pálnak is a kor­mányzás nagy felelősségének elvise­lésére. Pontifikátusa befejezésének sűrű emlegetése is talán arra mutat, hogy élete végén kívánta is a halált, mely súlyos gondjaitól is megszaba­dítja. Nem a kortársak, nem is a történelem ítéletét tartotta fontos­nak a maga esetében, hanem az Is­tenét, amelyet végtelen irgalmában alkot majd meg és mond ki róla. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom