A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-10-01 / 10. szám
465 egyházban: pl. demokrácia az egyházban, a tekintély gyakorlásának problémái. De ezek a viták és kérdések, azt hiszem, a hivatások szempontjából nem olyan jelentősek. Márkus: A II. Vatikáni zsinat immár 15 éve fejeződött be. Mi a nézete arról, hogy a zsinati reformok jelentős része még nem valósult meg a gyakorlatban, nem ment át az egyház életébe? P. Arrupe: Nézze, 10-20 év a mi életünkben nagy idő. De az egyház számára, különösen ahhoz, hogy egy zsinatot életre váltson, nagyon rövid idő. Mije- zsuiták pl. a legutóbbi rendi nagygyűlésünk határozatait törekszünk életté váltani és ez is nagyon nehéz feladat, pedig mi csak 28 ezren vagyunk. Hát akkor a katolikusok százmilliói körében milyen nehéz feladat a zsinat egész mentalitását, gondolkodásmódját gyakorlattá tenni! Tudom, hogy sokan szeretnék, ha ez gyorsabban menne. De ez időt igényel. Mindenesetre nagy előrehaladás történt. Nem lehet azt állítani, hogy a zsinat ’’papíron maradt”. Sok minden történt pl. a liturgikus reform terén, a szociális tevékenység vonatkozásában, az egész kriszto- lógiai fejlődésben, stb. Márkus: Jelenleg nálunk a püspöki kar rendelkezése szerint papi továbbképző tanfolyamok folynak országszerte. Ezzel kapcsolatban szeretném feltenni a kérdést: mit tart ön a legfontosabbnak egy modem pap továbbképzése szempontjából? P. Arrupe: Erre lényegében azt tudom válaszolni, hogy a mai papnak az e gész zsinatot kell megértenie. Nem lehet zsinat előtti gondolkodással dolgozni. ’’Állandó reformra” van szükség. A továbbképzés feladata nemcsak teológiai és egyéb korszerű ismeretek közlésében áll, hanem az egész ember, az egész egyéniség alakításában. Ehhez nem elég pl. egy kéthetes kurzus. Ehhez is idő kell, és nem egyszerű folyamat. Állandó folyamattá kell, hogy váljék. Fontosak a szakelőadások, a kurzusok. Ezek lényegesek. De a gyakorlat egészen más dolog. Márkus: A jezsuiták Dél-Amerikában nagyon érdekes szerepet játszanak. A hírekből úgy látszik, hogy a rend tagjai teljesen elkötelezték magukat a szociális kérdésben. P. Arrupe: Ezzel kapcsolatban egyet jól meg kell érteni. Mi mindig az i- gazságosság mellett állunk, mert ez az evangéliumhoz tartozik, ez vallási kérdés is. Nem kötünk semmiféle kompromisszumot, egyetlen ideológiával sem azonosulunk. Mi mindig az evangéliumnál maradunk. Szeretném hangsúlyozni, hogy mi nem politizálunk. Olykor úgy tűnik, hogy politikát csinálunk, de mi csak az i- gazságosság, az emberi jogok mellett vagyunk Latin-Amerikában. A politikai i- deológiák mindig korlátozottak, az evangélium viszont mindenkihez szól. Ez a- lapvető dolog. Sokszor mondják rólunk egyik vagy másik oldalról, hogy mi a marxistákkal tartunk, vagy azt, hogy a fasisztákkal. Mi azonban csak evangelizá- lunk. Ezért vannak egyik és másik oldalon is vértanúink, kiűznek minket hol innen, hol onnan. Csilében, Paraguayban vagy El Salvadorban egyaránt csak az e- vangéliumot hirdetjük és segítünk megvalósítani. '