A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-10-01 / 10. szám
464 kék irányában, jöjjenek azok bárhonnan is. A világ egyes részein — elsősorban Á- zsiában, Afrikában és az ún. Harmadik Világban - olyan kultúrákkal találkozunk, amelyek nem keresztény kultúrák. Nyugat-Eurőpában és Amerikában az ún. szubkultúrák jelensége szembetűnő. De még ezekben is találhatunk olyan értékeket, amelyek az emberi fejlődést szolgálhatják, s a mi keresztény kultúránkat is gazdagítani képesek. El kell őket fogadnunk, magunknak kell megteremtenünk ezek természetfeletti összefüggéseit és dimenzióit. — Természetesen mindez csak kölcsönös nyitottsággal valósítható meg. Azzal a felismeréssel, hogy az emberi fejlődésnek, a világ békében történő humanizálásának folyamatában minden igazi értékre szükség van. Ezeknek kölcsönös felismerése és elfogadása nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a különböző égtájak emberei közelebb kerüljenek egymáshoz és testvérekként éljenek. — A veszély abban van, ha az emberiség közös érdekét szolgáló értékek dolgában elzárkózottak vagyunk: a kultúrák és emberi értékek izolálása nemzeteket és embertestvéreket választ el egymástól. Márkus: Magyarországon is jelentkezik a paphiány, a papi hivatások számának csökkenése. Ez világprobléma, de a mi problémánk is. A jezsuita rend is ismeri ezt a problémát. Tud-e, Generális Atya, tanácsot adni és miben látja a probléma megoldását? P. Arrupe: Valóban nagy kérdés ez szerte a világon. A jezsuita rendnek ugyan nem olyan égető kérdés, mert pl. az utóbbi időben nőtt a hivatások száma az Egyesült Államokban, Indiában, Indonéziában. De ami a problémát illeti, meggyőződésem, hogy mindenekelőtt jó példára van szükség, papok és hívek é- letpéldájára. A hivatások első ébresztője, a papi és szerzetesi hivatások legelső feltétele a keresztény család. Azután az ifjúságnak szüksége van helyes eszményekre. A fiatalok számára mindenütt a világon nagyon vonzó a missziós gondolat. Az a gondolat, hogy azért áldozzák életüket Istennek, hogy másokat is hozzá vezessenek, így segítsenek rajtuk. A Jézus Társaság hivatásainak mintegy 75%-a pl. éppen a missziós országokból származik. Ez olyan eszmény, mely vonzza a fiatalokat. — Úgy gondolom, hogy a teljes evangéliumot kell eszményül állítani az ifjúság elé. Nem valami átlagos, csak részben megélt hitet és evangéliumot, hanem a teljes evangéliumi eszményt. Az a feladatunk mindnyájunknak, hogy a teljes krisztusi eszményt állítsuk a fiatalok elé. Ők igen érzékenyek a szociális kérdések iránt, pl. a harmadik világ problémái iránt. A világban tapasztalható szociális i- gazságtalanságok, azok megoldása — ez is olyan gondolat, amelyre a fiatalok világszerte jól reagálnak. Márkus: És nem gondolja Generális Atya, hogy a hivatalos egyház is olykor oka lehet annak, hogy a fiatalok nehezen találkoznak a teljes evangéliumi eszménnyel? Vannak, akik az egyházi struktúrák megmerevedésében látják a hivatások problémájának fő okát. P. Arrupe: Ezt a nézetet nem tudom teljesen elfogadni. Más dolog maga a hierarchia, a hierarchikus szervezet és más dolog az, amit mi emberek csinálunk a hierarchiából. Vannak mai igények és áramlatok, amelyekről sok vita folyik az
