A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
48 nerális is elvált ember volt, Niké nevű feleségét egy, még kémelhárító szolgálatából ismert, fiatalabb kolléganője miatt hagyta ott. — Az új törvényjavaslat a görög ortodox egyházat még békítő szerepétől is megfosztaná (a világi hatóságok addig nem tárgyalták a múltban a válópereket, míg a férj és feleség az egyházi hatóságok előtt ún. kibékítési kísérleten nem esett át). Egyébként nemcsak a főpapság van a törvényjavaslat ellen, hanem a görög nők nagy többsége is. Ők a Családi tűzhely Védegyletében tömörülnek. A Szent Szinodus egyik ülését is megzavarták és csak Szerafim metropolita nyugtató szavai után hagyták el a püspökök tárgyalótermét. Kisgyerekek és papok kíséretében tüntettek Athén főterén a törvényjavaslat ellen. A menet élén ott haladt Aogostinos metropolita is, aki egy érdeklődő újságíró előtt mindjárt ki is jelentette: Mi még nem tartunk ott, ahol a svédek... O huszadik században mi, különféle keresztények, szembe kerültünk szakadásunk következményével: a kölcsönös elszegényedéssel. Körülöttünk megkeresz___________________ teltek vagy meg nem kereszteltek közömbös tömeellesett gondolatok gei élnek. Hogyan vehetnének komolyan minket, ha testvéri szeretetünk nem mutatkozik meg látható tanúságtételben? — Eljön a szembesítés ideje. Valamennyien érdekeltek vagyunk, mert mindenkit szólítanak. Húsz évszázad kereszténysége után a megkeresztelteket mind nagyobb és nagyobb számban érdekli a hit. Egységünk szolgál minden embert, közvetve vagy közvetlenül valamennyiünkért van. Egységünket nem a- zért akarjuk, mert nekünk jobb együtt, nem is azért, hogy fölsorakozzunk a többiekkel szemben. Egyedül missziós hivatásunk írja elő számunkra parancsolóan. Ha megegyezünk az első igazságban, a látható egység elkerülhetetlen szükségességében, ez fölveti a lehetőségét annak, hogy holnap a hit más igazságaiban is e- gyek legyünk. Roger Schutz Oma Gyermek áldására jött a földnek! És mindegyik, kit anyja karjára vesz, onnét az égből hoz édes, mély örömet. Gerlebúgású nevetése, szeme fénye, melyen angyalok vidám szárnya cikázik, huncut szikrája sötét írisznek, ficánkoló lába, karja heves ölelése, kacaja, mind, mind olyan öröm, amelynek a földön párja nincs. Ezt hiába keresed a magas tudományban, a művészi alkotás szédületes ormán. Ama Gyermek mosolya és minden gyermeké utolérhetetlen boldogság forrása az emberi létnek, éppen úgy, mintáz édesanyáknak. Nagy Méda
