A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-10-01 / 10. szám
451 és asztalhoz kellett menniük. Újra otthon voltak. Ugyanazt az i- mát mondták, melyet otthon megszoktak, ugyanolyan mozdulattal ült le a teológusok serege, mint otthon. A felolvasó asztalra ugyanúgy lépett fel e- gyik skolasztikus és magas, monoton hangon ugyanazt a szentírást olvasta, melyet naponta hallgattak étkezés elején odahaza. Csak valami más következett: nem a megszokott magyar, latin vagy német olvasmány. Beszélgetni az esti étkezés alatt soha nem volt szokás: egy kínai skolasztikus lépett elő' és furcsa, fölfutó és legördülő' tónusban érthetetlen, egyenesen bizarrul hangzó nyelven: kínaiul olvasott. Rezsó'ék természetesen egy mukkot sem értettek az egészből. Inkább a nagy termen jártatták végig szemüket. A főhelyen Páter Rector ült, egy alacsony, komoly francia, mellette a ház minisztere. Kétoldalt a tanár páterek, folytatólagosan a skolasztikusok és a segítőtestvérek. Lehettek vagy százan az ebédlőben. Rezső igyekezett felfedezni az arcokon nemzeti hovatartozásukat. Nem volt könnyű kitalálni. A kínaiak keleti arca ugyan előtűnt csakhamar; a magas és sovány amerikai arcokat is felismerte; a franciák is magas homlokukkal, é- lénk tekintetükkel és erős ormyergük- kel csakhamar szemébe tűntek. De tudta, hogy mexikói, spanyol, uruguayi, csilei, brazil és ki tudja, még milyen nemzet jezsuitái ülik körül az asztalokat... Egy-két olaszos arcot figyelt meg, aztán gyanús volt, hogy a vele szembenid ő testvér spanyol vagy mexikói. Magyar szomszédjára pillantott és az elértette a kérdést. — Mexikói — suttogta — meg kell ismernie. Vacsora végén a kápolnába mentek rövid szentséglátogatásra és utána sorba kezeltek mindenkivel. A mexikói mindjárt mellette maradt. Elmondta, hogy hallott Rezsőről; Fráter Pap emlegette. Élénken, kipattanó jókedvvel beszélt a mexikói; fekete szemei tüzeltek és ragyogtak, ajkai furcsán hadarták a latin szavakat és keze minden mondatát külön megjátszotta. A soknyelvű áradatban szinte szédültek. Mindenki a maga nyelvén beszélt, csak ha hozzájuk fordultak, tér tek át óvatosan a latinra, nem tudva, hogy milyen más nyelvvel közeledhetnek. Rezső azzal a nyugodt és boldog érzéssel hajtotta álomra a fejét, hogy haza került. Álmában ismerős szemek, ismerős szellem és ugyanaz a szív lüktetett a sok ország missziós fiatalságának mellében. 37. rátér Pap sápadtan és lesoványodva, csendesen feküdt ágyában. Keze szorítása azonban olyan erős volt, mint régen, diákkorában. Elmondta, hogy Kínába érkezése után, még An- kingban végzett kínai nyelvtanulmányai során, maláriát kapott. Aztán Shanghaiban, a teológián, emelkedni kezdett a láza. Kórházba vitték. Tífusza volt. Egy hétig élet-halál között lebegett, egészen öntudatlanul. Sokat koplaltatták. Úgy elvesztette erejét, hogy mozdulni is alig tudott. Mostmár megy valahogy. Néhány percet ágyon kívül tud tölteni. I
