A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-09-01 / 9. szám
409 tett az éjféltől, mikor elbúcsúzkodtak. A lány nem akarta, hogy a házig kísérje. A legény hazament és lefeküdt s csak harmadnapra tudta meg, hogy a Bözsi eltűnt és sehol sem találják. Erre ő maga szervezte meg a kutatást, míg rá nem akadtak a csőszkunyhóban. ♦ Múltak a hetek. A Töreki fiú már be is vonult Győrbe katonának. A lány meg mindig eszméletlenül feküdt a kórházban. De fizikailag sokat javult s mivel erős, edzett testű falusi lány volt, az orvosok remélték, hogy magához tér, csak idő kérdése. Ahogy az idő telt, a falu is megfeledkezett az esetről. Csak a papja emlékezett meg róla miséiben. A család nem járt be a misékre vasárnap. Ezen nagyon csodálkozott, mert eddig jó templomba-járók közé számítottak. Mint a lőcsfalvi pap értesült, hires ideg-specialistát is hívtak le Pécsről, a klinikáról. Ennek véleménye szerint reménytelen az eset, hacsak valami csoda nem történik. Még ha magához is tér hosszú delíriumából, e- gész életére idegroncs marad. Ez a hír leverte a papot is, a családot is. Egyik napon aztán, igen korai reggeli órában, még jóval a misék előtt, Julis asszony beszólt a papnak, hogy a sekrestyés azt üzente, hogy valami asszony ott sír a templomban és mindenképpen a pappal akar beszélni. A lőcsfalvi pap éppen borotválkozott. Hamar rendbehozta magát, hogy ne sírjon hiába az az asszony, akárkicsoda is. Mikor benézett a templomba, nem ismerte meg, mert a padra borult s csak a fejkendőt látta. Odament hát hozzá és megérintette a vállát. Az asz- szony megrettent és felnézett. Megismerte rögtön. Makrancosné volt Kanálosról. Szemei már egészen kidagadtak a sírástól. — Mi az? Valami baj van a lányával? — Plébános úr, beszélni akarok magával. Nem bírom tovább, különben magam is idegbeteg leszek. — Gyónni akar? — Nem gyohonni akarok, csak beszélni valakivel. — Akkor menjünk talán az irodába. ♦ — Főúr, én ezt tovább nem bírom. Ki kell mondani. Én tettem tönkre a jányomat! Néma hallgatás következett. — Főúr, tönkretettem egyetlen jányomat. Hogy lehettem i- lyen gonosz, ilyen esztelen?! — No nem hiszem, hogy akarattal tette volna, amit tett. — De akarattal tettem! De ki gondótta vón, hogy ilyen lesz belőle? Tuggya, ajány beleveszekedett abba a Töreki fiúba. De urammal úgy határoztunk, hogy ilyennek semmiképpen nem aggyuk. De
