A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-09-01 / 9. szám
399 1 öbb mint százezer munkás fiatal vett I II II II II II II II II II II II II I 1 részt a keresztény ifjú munkás mozgalom jubileumi nagygyűlésén a Pare de MÚLT és JELEN la Courneuve (Seine-St. Denis) pázsitján, május 14-ének verőfényében. A fia- □□□□□□□!__OO ll II 1 talokat a J.O.C. és a munkásleányokat egybefogó ága, a J.O.C.F. gyűjtötte egybe a mozgalom ötven éves évfordulója alkalmából és a résztvevők számát tekintve ez volt híres 1937-es nagygyűlésük óta a legnépesebb összejövetelük. Központi bizottságuk 1977-ben kiadott direktívája megállapítja, hogy ”Franciaországban a munkdsifjuság problémáinak legfőbb oka a kapitalizmus” és hogy a munkásifjak feladata ”egy új társadalmi rend, a szocializmus kialakítása". Régi J.O.C.-isták nehezen ismernek rá ebben az új megfogalmazásban mozgalmukra, amely 1932- ben megszakított minden kapcsolatot a két másik nagy ifjúmunkás mozgalommal, a kommunistával és szocialistával azon az alapon, hogy ”szándékaik nem tiszták” és még a háború után is tilos volt húsz éven aluli tagjaiknak valamely politikai párthoz csatlakozni. Amikor a mozgalom alakult, olyan szervezkedésnek indult, amely a katolikus ifjúmunkások soraiban és érdekeik védelmére létesült: Egy katolikus ifjú-munkás mozgalom jubileumához 50 éves a J.O.C. ifjú-munkás és egyházi szervezet is volt egyben. Ezt a kettős jellegüket máig megőrizték s ha nem olyan szembetűnő talán, mint a régebbi időkben, annak nem az az oka, hogy megváltoztak, hanem hogy fejlődtek — ahogy a harmincas évek óta az Egyház is, az munkásifjúsági mozgalmak is fejlődésen estek át. A kezdeti idők szürke-piros csíkos nyakkendői több fronton bevetve a fiúk egyenruha-kellékeiből éppúgy eltűntek, mint ahogy a lányokról is lekerültek a régi kosztümök. Akkoriban kedvelt indulójuk, a ’’Kereszténnyé tesszük újból munkás testvéreinket” ma már kiment a divatból, Havi közlönyüket (Jeunesse Ouvrifere) sem mennek a kommunista negyedekbe árusítani és a gyűlésekre (kommunistákéra, szocialistákéra) sem járnak különítményeik ellentmondani, mint régen, a- mikor ellenpropagandájuk mindig verekedést is robbantott ki. Több fronton is küzdöttek. A munkaadók ellen, hogy emberhez méltóbb munkakörülményeket harcoljanak ki tőlük; a munkások ellen, akik (főként a kommunisták és szocialisták) az Egyház, a papok bérenceit szimatolták bennük s ezért lenézték és gyűlölték őket. Összeütközésbe kerültek különben jóakaraté középosztálybeli keresztényekkel is, akik a rendet, a társadalmi békét féltették tőlük. Papok, főként az Actio Catholica értelmiségi ifjúságával foglalkozók, hazafiatlanoknak, nem jó I
