A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-08-01 / 8. szám
377 kai haladás által elkövetett hibákat, de megcsillantotta a lehetőségeket is, a- melyekkel hozzájárulhat az élet emberségesebbé tételéhez. A bécsi biológus, Rupert Riedl, egy újfajta veszedelemre hívta fel a figyelmet. Ma az emberiség a fejlődésnek egy újabb, második fázisát éli: a szerzett ismereteknek átörökítését az emberi szó és az írás segítségével. Ez a fázis milliószor gyorsabb a fizikai evolúcióénál s minden attól függ, mennyire tudja kézben tartani ezt a folyamatot az ember, mennyire marad ura és irányítója a fejlődés eme fázisának. Ez lenne egy közös feladata a tudósok és teológusok világának. A három napig tartó szimpozion érdekessége volt, hogy a végén nem adtak záró nyilatkozatot, sem lefolyása közben semmiféle hivatalos kijelentést nem fogalmaztak meg. König bíboros mindenesetre me volt elégedve. Ez volt az első ilyen próbálkozás, Szarka Géza LÁTOGATÁS ALBA RÉGIÁBAN A sors különös játéka, hogy a legnagyobb múltú magyar városnak, az ezeréves Fehérvárnak történetét még nem írták meg. Szinte szi- zifuszi munka is volna, hiszen páratlanul gazdag levéltárai a történelem viharában megsemmisültek, illetőleg eddig nem kerültek elő. Méltányos tehát, hogy "történelmi riportban" gazdag múltjának egy-egy mozzanatát bemutassuk. jj^olb Gáspár soproni tanácsúr végül is engedett családja és régi iskolatársa. Nagy Os- vát fehérvári olvasókanonok unszolásának és 1524. Szent István napján megérkezett csamondotta, és nem kis kockázatot vállaltunk. Az előadók könnyen a közös irány mellé beszélhettek volna, az álláspontok megmerevedésével is kellett számolnunk. Hogy ez nem történt, az már valami. Nem is valami, hanem nagyon is sok. Ha a résztvevők mind jóakaraté emberek is voltak és a tudósok néha a teológusoknál is katolikusabb benyomást keltettek, Galilei óta csak most ültek le először tárgyalni egymással, és érthető, hogy a teológusok óvatosak voltak beszédpartnereik megválogatá- sában. De ha folytatása is lesz a dolognak - és ezt számosán szeretnék - jó lenne, ha néhány olyat is meghívnának, akik jobban rugódoznak a tüskék ellen. Hiszen végeredményben az a cél, hogy ezektől a tüskéktől legyünk képesek végleg megszabadítani a tudomány és vallás egymással fennálló kapcsolatát. Csak így remélhetjük, hogy nem ellenfelekként néznek egymásra. ládjával a nemzeti zarándokhelyre a szentek sírjainak meglátogatására. Egy kis pihenő után első útjuk a királyi bazilikába vezetett. A délelőtti nagymise tömjénillata még belengte a háromhajós, gyönyörű templomot. Osvát urat már nem terhelték káptalani teendők, ilyenkor a délutáni órákban már a búcsúsok előtt is zárva volt a királyi templom. Maguk voltak. — Édesapám — így a tanácsúr nagyobbik fia, Domonkos — ez a dóm nem olyan nagy, mint a Stefán, de hitemre fényesebb és szebb. Hány oltár Is van itt? — Nyolc — jegyezte meg Osvát mester — ez itt például tiszta aranyból való. Öt tucatnál több hiteles ereklyénk van. Buzgón imádkoztak az országalapító király és Imre fia sírjánál (Kolbné egy kis márványszemcsét kapart össze emlékként.) Aztán Osvát mester lelkesen beszélt a bazili
