A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-08-01 / 8. szám
361 hez, a bábafai pap nem indulhatott. A püspöki hivatal dörgedelmes táviratára sem került le a lánc, lakat és pecsét a templomajtókról. Erre a püspökség az egész egyházközséget egyházi tilalom alá vetette, az adminisztrátort visszarendelte. Ez annyit jelentett magyarul, hogy a hívek nem temethetők el, nem járulhatnak a szentségekhez, és nem lesz papjuk, míg bűnbánatot nem tartanak és jóvá nem teszik a bűnüket, a lázadást... Erre a bíró lappangó ellenfelei ki is bújtak rejtekhelyükről és következett a hadd-el-hadd... A jobb érzésű hívek átjártak a szomszédos falvakba misére, szentségekhez... A környékbeli papságot terhelte a többlet munka, a keresztelések, temetések, esketé- sek, stb... Mikor aztán az egy évi tüalom a vége felé járt, a lőcsfalvi pap nagy püspöki levelet kapott, melyben a püspöke értesíti, hogy az esperes betegsége miatt a püspök úgy látja jónak, hogy menne át néhányszor Bábafára, szimatolja ki a hangulatot, hogy megérett-e már a helyzet arra, hogy a tüalmat feloldják és új adminisztrátort küldjenek a faluba, aki majd előkészíti a jogilag előírt folyamatot és majd végleges plébánost kaphassanak és a dolgok ismét a rendes mederben folyhassanak. — No, szervusz világ! — sóhajtott a pap — Én is jó dologba cseppentem bele. — Törte is a fejét, hogy hol is kezdje a szimatolást. Mert nem akarta a ’’reverendás spicli” címet sem elnyerni. Végül is egy óriási ötlete támadt. Éppen ott pihengetett műtétje után egyik rendtársa Pestről, aki népmisszionárius volt. Beszélt vele s az szívesen kötélnek állt. írtak a püspöknek a felhatalmazásért, ami hamarosan meg is jött. Ilyen előkészítés után üzent Gyuri kocsisnak, hogy hosszabb útra szerelkezzen, mert reggel korán indulnak Bábafára... Zsebében volt már a bábafai paptól a jobb családok listája, akik távoltartották magukat a ’’lázadástól”. Nála volt a főszolgabíró levele, aki ebben úgy vélte, ha a bíró nem veszi le a láncot és lakatot, neki jogában áll, ha kell, karhatalomilag eltávolítani, mint jogtalan foglalást. Megérkezve tehát Bábafára, először is tisztelgő látogatást tett a jegyző úrnál, de nem a bírónál. Átadta a főszolgabíró levelét, amit az elküldött a bírónak. Aztán elindult a listán szereplő családok meglátogatására, hogy meghívja őket a vasárnap kezdődő misszióra. Mire a templomhoz ért, az már nyitva is volt és a harangozó családjával nagyban szellőztetett, sikált, súrolt, takarított. A plébánián is munkába állt egy ideiglenes házvezetőnő, hogy a missiós papnak szükséges kényelmet megteremtse. I
