A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-08-01 / 8. szám
344 zöl Te. Segíts, hogy felfedezzem a lelkek mélyén az elfojtott, halványan pislákoló égi fényt és Beléd vetett bizalmam melegével szítsam, hogy felgyulladjon és a szeretet lényegében kiteljesüljön és égjen az isteni láng! Békési István ...Nem monhatom el senkinek, azért mondom el csak NEKED... égül is rá kellett jönnöm, hogy teljesen Rád maradtam... Add, hogy kegyelem legyen ez az élmény, és ne keserűség... Ha Te Magadnak akarsz, engedd, ne sírjak még más utám, részvét, emberi megértés... az után, hogy észrevegyenek. így akarsz közkinccsé tenni? Mert a szentség közkincs, mint évekkel ezelőtt megmutattad... mert a fénynek világítania kell... és a gabonaszemnek el kell rothadnia... hogy mások éljenek... Ki álmodta még egy évvel ezelőtt is, hogy ezt akarod? Hiszen nem engem szántak oda... csak pótléknak mentem... és — ha őszinték - be kell vallaniuk, hogy nem ezt várták... hogy féltek... hogy minden kis süvölvény, aki eddig csak statisztikázta, hogy mások mit csinálnak, engem oktatott ki és látott el jótanáccsal? Hogy akivel -|- gyedül bántam emberi módon elöljárói közül és azt vártam, örömmel és szeretettel fogad, úgy nézett rám, hogy nem lehetett félreérteni, mitől félt... Te adtad az erőt, a hallgatás, a türelem és a munka kegyelmét, a töméntelen imára hívást és ezért hála, hála Neked... Te hívtál és sürgettél, hogy teleimádkozzam a templomokat, az autóbuszokat, mint valamikor, a hősi, áldott időben egy másik földrész templomait... Főleg: Te segítettél, hogy hallgassak és tűrjek... így akarom tovább is... Segíts, hogy bírjam is, akarjam is... Mert a fizikai bírás és az idegzeti is kérdés, és talán feltárandó probléma? Kiimádkozom és teszek, ahogy a kegyelem, ahogy a tanács mondja majd... De mindennapos imám lesz a papi engesztelő megajánlás és a ’’keresztre feszülök a keresztre feszített Krisztussal" ima... Es ki tudja, mi indulhat el odahaza is, a nagyvilágban is... Könyörülj, Uram, könyörülj népeden... és ne kímélj engem... Csak szeretetedet és keresztedet add nekem... és elég gazdag leszek...